"Mindig meglep, ha szembesülök egy általam nagyra becsült ember szerénységével, és bocsáss meg, de kishitűségével.
Nálad is rácsodálkoztam erre, mert csak az én környezetemben kapásból fel tudnék sorolni igencsak sok olvasót, aki a rajongód és keresve várja az újonnan megjelent könyveidet.
Na, ezt nem is ecsetelném tovább, de sokan szeretünk, ez így van, hidd el!
És azon túl, hogy „szeretünk”, még egy energiát és erőt adó példaképnek is „megfelelsz”.
Mert ha nem tudnád, egy példakép vizsgát is jelessel abszolváltál!
Hiszen itt van egy ragyogó nő, aki nem hagyja magát, nem adja fel, még a legnehezebb helyzetekből is kivágja magát, a jég hátán is megél, nem ismer lehetetlent. Ki és megéli a kreativitását, nem herdálja el a tálentumait, hanem alkot és alkot, fest és ír, meg főz és nem mellesleg gyógyít, és ráadásul még szép párkapcsolatban is él, a „jóban-rosszban”-t is gyakorolja, szerényen él és kendőzetlen őszinteséggel ír…(ez engem mindig levesz a lábamról, ha valaki vállalja önmagát és mer önmaga lenni…) hirtelen ennyi jut eszembe Rólad, én az 51. olvasód ilyennek látlak. És nem vagyok egyedül!
Sok közös vonásunk van, azon túl, hogy én is vásárhelyi „lány” vagyok. lehetnék tiszteletbeli Föld utcai Lány?"
Persze, hogy igen. Nem kell azzá lenned, mert az vagy, ab ovo,
születésedtől fogva. és én egyszer boldog lennék a történetedért...
Ne feledd: MINKET Főld utcai Lányokat nem lehet kíírtani! Ölel Izuka
