Az elpasszolt randevú
Ki nem ismeri az olyat, hogy az ember három napig készülődik egy randevúra, de aztán semmi nem lesz a találkozóból? Velem is így lett. És természetesen férfi lett volna az illető. Csak az éterben találkoztunk volna, De AKKOR IS!
Volt pedig ez úgy, hogy hazautaztam Pestre ló halálában, mert hallottam, hogy egy nagyon híres riporter telefon -intervjút készítene velem. VELEM! Aki tehát elég jelentős vagyok ahhoz, hogy egy ennyire híres riporter beszélgessen személyemmel vagy tíz percet…
Féltem is egy kicsit, mert az illetőről az a hír járja, hogy csavaros kérdései vannak. A Kiadóm felkészített lelkileg, hogy milyen fontos lenne ez a beszélgetés nekem, hiszen az én könyveimről beszélgetnénk…
Nos, az Énem napsugaras, „jó kislány” fele bedobta magát, és elolvastatta velem az utolsó három könyvemet, két –szerintem még hiányzó vesszőt is belerajzoltam –teljesen fölöslegesen, a már forgalomba került könyvekbe, aztán visszakérdeztem magamtól mindenfélét, amit kérdeznek majd esetleg, véleményem szerint én miket kérdeznék magamtól, szóval, dolgoztam napokig, derekasan.
De jaj! A randevú elmaradt, mert jött valaki, aki személyemnél sokkal fontosabb volt riport szempontjából, így aztán kimaradtam a világhír lehetőségéből. Előugrott rögtön a feketébb, árnyékos és méregtől csöpögő énem, és feldühödve elmeséltem Ficinek, hogy mi történt velem.
Úgy kell neked,- közli Fici velem telefonon. Fogadd már el egyszer, hogy nincs és nem is lehet akkora olvasótáborod, hogy fontos legyél. Mi? Hogy nekem nincs olvasó táborom? Hiszen legalább ötven embert fel tudok sorolni, akik mind imádják, amit írok! Ez így igaz,- és ásítással jelzi a férjem, hogy hagyjam már abba az öntömjénezést.
-A micsodát? A milyen tömjénezést? – kiabálok felháborodva, de Ficit nem tudom levenni a lábáról, mert velem ellentétben ő egy kifejezetten jó ember. És elmagyarázza nekem: -de nem muszáj elolvasnod, mert fárasztó-
Ugye, a világban mostanra már él 7 milliárd ember, de ebből csak 15 millió tud magyarul. Öt millió ott él, ahová nem jutnak el a magyar könyvterjesztők. Marad tíz, ebből csak kilenc millió tud olvasni. ennek a fele újságot és gazdasági elemzéseket olvas, marad négy és fél millió. Ennek húsz százaléka gyerek, aki az ÁBC-t és hasonló fontos dolgokat olvas, hatvan százaléka idős, és diétás tanácsadókat , valamint a vitaminokról olvas és az étkezés-kiegészítőket böngészi, regényt már nem vesz a kezébe. mert minek, nem az élet érdekli őket, hanem az életben maradás. És akkor ugy-e az olvasó populáció húsz százaléka: 900.000 ember. Ennek fele férfi, ezek sportújságokat, szex lapokat ( – honnan tudja ezt ez a Fici? Csak nem… ) és világpolitikai kérdéseket boncolgatnak, valamint söröznek és a nőkről értekeznek. Marad 450.000 olvasó nő.
Legyünk jók hozzám, ezeknek a nőknek egy harmada fiatal lány, akiket nem érdekelnek az én témáim, melyekről írok. Egyharmada ismeri a témáimat a saját dolgai miatt, ezek ezért nem olvasnak engem. És marad egyharmad, 150.000 huszonöt és ötven között, aki olvashatna engem, de nincs ideje, kilencven százaléka dolgozik ugyanis, fut és igyekszik, hogy végre megvehessen egy könyvet, de azt, amit a barátnője ajánlott neki, nem az enyémek közül valamelyiket.
Akkor tehát marad 15.000 ember, akik szétoszlanak érdeklődési köreik szerint további tíz csoportra, és így 1500 olvasó volna az, akit érdekelhetnének az én könyveim. Viszont vegyük úgy, hogy évente megjelenik mondjuk háromszáz igen jó könyv. Még azt is tegyük fel végtelen szerénységem mellett, hogy ezek nagy része jobb, mint az enyémek. Egy nagyon jó olvasó elég sok könyvet elolvas egy hónap alatt, de tételezzük fel, hogy átlag - olvasókról van só, akik megesznek havonta mondjuk 5 könyvet. Évente hatvanat. Egy hatoda a megjelent könyveknek. Ebbe vagy bele esek én, is, vagy nem esek bele. Legyünk jók hozzám, és mondjuk, hogy ötven ember elolvas tőlem évente egy könyvet,de ha nem vagyunk olyan jók, akkor négyévente kerül egy könyvem az olvasó kezébe.
Számtan és statisztika befejezve. Marad a tény, hogy 50 olvasóm van. És ezeket ismerem is, melyik író mondhatja el magáról, hogy ismeri az olvasótáborát? Nem sokan…
Így talán már nem is olyan nagy baj, hogy elmaradt az a randevú….
