Kedves , leendő Barátnőim és Barátaim! Kedves marosvásárhelyi Végzettek!
Egy kissé tépett farkú paradicsommadár jelentkezik Egyetemünkről.
Igen, 49 évvel ezelőtt végeztem ott, Dr. Szálasi Izabella néven.
Már ez a név is szörnyű, nem?
Középiskoláimat a marosvásárhelyi Képzőművészeti iskolában végeztem, grafikai diplomával. Aztán elmentem az orvosi egyetemre és elvégeztem azt is.
Nos, hosszú éveken át bujkáltam, és nem mertem kinyitni a számat, amíg aztán elvett valaki feleségül, így megkaptam a régi, polgári Schneider családnevet. Jaj, de boldog voltam!
Időközben egy darabig Tölgyesen gondoztam a betegeket, aztán a marosvásárhelyi Szanepidnél ügyködtem valamit közeg-járványügy szakorvosként, majd a reorganizáció miatt – aki tudja, mi volt ez: teljes részvétem, aki nem tudja, az ne is tudja meg soha!-, áttelepültem Magyarországra, ahol letettem még egy szakvizsgát tüdőgyógyászat és mellkasi megbetegedésekből.
Ott sem volt jó, így disszidáltam férjemmel, - igen, a Schneider nevezetűvel- Németországba, és ott dolgoztam előbb egy belgyógyászaton főorvosként, majd mint családorvos, egy érdektelen iparvárosban. A nevem Isabella Schneiderré változott.
Egy jó csomó ideig.
Aztán valamikor a kilencvenes évek végén elég lett.
1979-től elkezdtem festeni és kiállítani.
Több, mint 50 magánkiállítás van mögöttem, szerepelek a Német Nyelvterületek Képzőművészeti Lexikonjában, egy akvarell-tankönyvben, és művészeti folyóiratokban.
Nem tudom számon tartani a csoportos kiállításokon való részvétel számát, nem mert olyan sok volt, hanem mert annyira nem érdekelt.
És aztán elkezdtem könyveket írni.
Igen, van egy Ars Poétikám:
Nem szabad elhallgatni, hogy mi történt velünk!
Az elején az vezetett, hogy az Évfolyamom történetét megírjam. Ez sikerült is, „Világítottunk” cím alatt megszólalt hatvan ember, akik 1963-ban végeztek az egyetemünkön. Dokumentum és bibliográfia lett a könyvből, a Marosvásárhelyi Tartományi Könyvtár szerint műfajt alkottunk. És ezután egymást követően jelentek meg az évfolyamkrónikák a különböző Évfolyamokról, sőt, más egyetemekről is hallottuk, hogy ennek alapján megírták a históriájukat.
Azóta ez a könyv más kiadásokban bibliográfiaként szerepel, beírtuk magunkat a magyar orvos történelembe, ahová tarozunk is tulajdonképpen.( Elolvasható minden magyar tannyelvű egyetem könyvtárából, a Széchényi és a Szabó Ervin, valamint a marosvásárhelyi Orvosi Egyetem, a Sapientia Egyetem és a Marosvásárhelyi Tartományi Könyvtárból.)
És van egy csalétkem is: aki eljön a találkozónkra, tiszteltpéldányt kap a „Lángba borult a tenger” c. Isa Schneider regény-, és a Képes versek, képek- versek” c. katalógusból.
Magyarországon belüli címekre szívesen el is postázzuk, külföldről kérünk egy magyarországi címet megadni.
Ezután keletkeztek a regények.
Hősei egy-egy Föld utcai Lány, vagy egy Föld utcai Fiú. Azok, akiket a Ceausescu-diktatúra elüldözött. Azok, akikkel együtt voltam gyerek és együtt laktunk a marosvásárhelyi Föld utcában. És akiket kivétel nélkül szétvagdalt, elüldözött a történelem, Trianon bornírt igazságtalansága, és az uralkodó nemzet primitivitása, és paranoiája.
Ezek azok az emberek, akik nem a saját életüket élték, hanem valami élethez hasonló sorsot kaptak, amely nem az övék volt.
Ez volt az én igazi hívatásom, ezzel hagytam egy nyomot magam után. Keresnem kellett egy írói álnevet az egyik kiadóm (Kossuth) kérésére: Így lett belőlem az idők folyamán
Isa Schneider.
A jelenlévőktől nagyon keveset várok: annyit, hogy – ha tetszenek a munkáim, beszéljenek az Isa Schneider könyvekről. Meséljék el, milyen olvasói élményt nyújtottak. Esetleg szervezzenek író - olvasó találkozót, ha akarnak. Isa Schneider mindenhová elmegy szívesen, bármifajta térítés nélkül. Már hat emberért is szívesen elmegy.
Iza Schneider rövid bemutatkozója:
Üdvözöllek Benneteket Kedveseim!
Aki ezt a levelet megkapja, az már tud rólam néhány dolgot, de elmesélek valamit, ami még nem ismeretes: Legalább négy könyv van még a gépemben, kész, félkész, 90 százalékig kész, és mindegyik velünk, Lányokkal foglalkozik.
Én nem azért írok könyveket, hogy pénzt keressek vele, ez ma a magyar könyvkiadásban nincsen benne. Nekem csak pénzbe kerülnek ezek a könyvek. De ebben az esetben szeretném, ha jobban elterjednének, többen olvasnák őket, mert mindegyikben kivétel nélkül benne van az életünk. megoldások, lelki problémák lezárása, lélektan és lélekgyógyászat, egy csomó információ, amelyhez nekem is komolyan hozzá kell tanulni.
Azon kívül szórakoztatóak.
A legnagyobb dicséret, amit eddig hallottam: "A fene egyen meg Téged, te Izuka, már megint egész éjjel a könyvedet olvastam, és nem tudtam letenni.! ( Dr. Bárányi Ildikótól, ismeritek őt.)
Könyves Katka jelű Olvasóm azt írja:
„Azért szeretem Isa Schneider könyveit, mert rólunk szólnak…
Benne vagyok a Magyar Írók Szövetségében újólag, és a Romániai Írószövetség Magyar Tagozatában is tavaly óta.
Nem pénzért írom ezeket a könyveket, hiszen nincsenek szponzoraim, a kiadásokért nekem kell fizetni. Reklámot egyáltalán nem csinálnak, mert drága. Így kénytelen vagyok magam lépni az ügyben, mert másképpen nem terjednek a könyvek.
Bevallom, nem szerelmes, vagy kalandos könyvek ezek, hanem igazi regények, amelyeket ma már kevesen írnak, és ha igen, nem magyarul.
Mint fan- klub tag olvashatod ezen túl az Isa Schneider. blog.hu
oldalon havi beszámolóimat a világról, és rólunk, erdőlakókról. És az Isa Schneider: orvos, író, festő - üzenő fal/ facebook oldalon a bozótverseket. Ezeket azért hívják így, mert az aljzat bozótjából jönnek, ahol tartózkodom. Általában.
És minden újonnan megjelenő Isa Schneider könyvnél tartunk nálam Budapesten egy találkozót.
Azon kívül, a Kiadómat rábeszélem, hogy, ha akar valaki, 30 százalékos kedvezménnyel vehessen tőlük Iza Schneider könyveket. Cím: kuk.kiadó@csello.hu
Tel szám: Köves József 0036 30 961 8236
A Cél: egy MAG -ot építeni a Föld utcai Lányokból. Higyjétek el, sokan jelentkeztek, akik soha nem laktak a Föld utcában, der velem, velünk éreznek.
Várunk Erdélyből, az elszakított területekről, Magyarországról, és bármelyik diaszpórából az egész Világról Föld utcai lányokról. Akik kiirthatatlanok. Mint mi, valamennyien. Az is szemünk előtt lebeg, hogy az otthoniakat esetleg könyvekkel lássuk el, de ez csak egy körvonal egyelőre. Úgy gondoljuk, hogy a csángóknak elküldjük a fölösleges, magyar nyelvű könyveinket. Erre címet később még adni fogunk.
Hálás lennék, ha részt vennél ebben a játékban. Szeretettel ölel Isa Schneider, Neked: Izuka
Kérlek, kövesd a további oldalakat, melyek képekről és könyvekről szolnak.
Isa Schneiderről
Dr. Schneider Izabella Marosvásárhelyen, kisiparos családban látta meg a napvilágot. Gyerekkorában zongorázott, rajzolt, festett, verselt és táncolt, így aztán a körülötte élők joggal gondolhatták, hogy a kis szőke Izából egyszer majd színésznő lesz. Talán a világot jelentő deszkákat választja, ha a -asszony nagymamája iránt érzett szeretete és csodálata nem tereli más irányba.
Így emlékszik vissza: "Volt egy tündér nagymamám. Persze csak én neveztem Tündérnek. Volt benne valami, ragyogás, bölcsesség és ősi tudás. Mint majdnem minden asszonyban, aki az erdélyi hegyek között nőtt fel. Nyolc gyermeket szült, hatot felnevelt, nagyon nehéz körülmények között. Értett mindenhez. Füvekhez, virágokhoz, gyógyításhoz. Mesemondáshoz, mitológiához, legendákhoz. Mindent tudott, még rajzolni is. Azt hiszem, én folytatom azt, amit ő elkezdett. Gyermekeket nem hoztam világra, így aztán orvossá váltam és gyógyítottam, pontosan 32 évig. De most leginkább festek és írok."
Magát orvos-írónak tartja, de a sajtóban olykor csak modern polihisztorként említik őt. Marosvásárhelyen képzőművészeti iskolában grafikusi diplomát szerzett. "Művész vagyok, de asszony is, egy a hárommilliárdból. Nincs bennem semmi olyan képesség vagy tulajdonság, amit ki lehetne emelni. De szeretem az igaz meséket. Kedvelem, ha mesélnek nekem. A jó történetek aztán nem hagynak békén, álmodom velük. Amíg le nem írom, nincs nyugalmam. Muszáj leírnom. Talán ez a muszáj az ars poeticám: a történetek azért vannak, hogy valaki leírja őket."
Eddig több mint húsz különböző témájú könyve jelent meg, de a legutóbbi három regényét érzi leginkább a szívéhez közelinek. "Olyan sok lány, nő, asszony fájdalmát, örömét hallgattam végig életem során, hogy úgy éreztem, le kell írnom a tapasztalataimat, a történeteimet, hátha mások erőt merítenek belőlük."
Egy regénysorozatot tervezett, melynek a Föld utcai lányok címet adta, és mivel az előző kiadója olyan "snassznak" találta a nevét, azt mondta, "jó, hagyják el a tudományos fokozatot, és tegyetek két pontot az I-re. Így egy görög betűt kapunk. Én vicceltem, ők egyből elfogadták."
Tündérunoka? Vagyis nem csoda, hogy miután elolvassuk ezeket a könyveket, olyan érzésünk támad, hogy talán meg is történhettek volna. Plasztikusak, szinte kézzel foghatóak, gördülékenyek. Történetei mindenképpen hatnak az érzékszerveinkre. Szinte halljuk a mondatokat, érezzük az ízeket, és hirtelen megjelenik a cselekmény a képzeletünkben, olyan mintha egy filmet néznénk. A titok, a cselekmények valódisága, az írónő titka. Valóban ma élő embereket ábrázolt vagy csak a képzelet űz velünk misztikus tréfát?
Az éjszaka maga
A Föld utcai Lányok
Eredetileg egy regényciklus szereplői ezek a nők, azoké, akik a második világháború utáni párizsi béke kötésnél, az ismeét megcsonkolt Magyar ország elcsatolt területén maradtak.
Marosvásárhely az a Város, amelynek neve soha nem jelent meg a regényekben. Csak mint a Város
került említésre.
A Föld utca valóban létezett Marosvásárhelyen. Valamikor, a világégések előtt hívták Föld utcának. Azután, a magyar idők átkeresztelték Lenkey János utcára, később, a románok a Gh. Sincai nevet adták neki.
Én, Isa Schneider, az író, ebből az utcából választottam ki a regényeim szereplőit.
Itt telt el a gyermekkorom, innen indultam ki a nagyvilágba. Amikor már nem voltam képes elviselni tovább az ottani létet.
Kicsi, és jelentéktelen volt az utca, le sem volt aszfaltozva. Grund volt az ott lakó 24-28 gyereknek, akikkel együtt rúgtuk a rongylabdát az utcán.
Ezek a valamikor gyerekek, főként a lányok, a barátnőim voltak, később sorstársaim lettek.
Azért írok róluk, mert a sorsuk tipikus. Az erdélyi lányok sorsa, akiket a történelem menekülésre, a szülőföld elhagyására kényszerített. Mindenkinek könyebb lett volna a szülőföldjén az élet, de nem volt rá lehetőség. Hazátlanokként bélyeg volt a homlokunkon.
A z ember a feladatát el kell végezze. Miután orvosi munkám befejeződött, úgy éreztem, hogy még mindig kell tennem valamit az emberekért. Nem vagyok politikus alkat, én nem tudnék belépni egy pártba, ahol kinyissam a számat, de írni megtanultam. Így történt, hogy legalább elmondanám mindenkinek, és írásban megmaradna azoknak az embereknek az életrajza, a sorsa, akik Trianon miatt váltak hazátlanokká. Ha mindenki csak ennyit tenne, már nem éltünk volna hiába!
Az idők folyamán lassan gyümölcsöt terem a munkám: többen megkerestek innen is, onnan is, marosvásárhelyi, vagy vásárhely környéki, de a többi székely székek felöl is olyan emberek, akik maguk sorsaként élték meg a regénysorozat szereplőinek az életét.
Lassan visszajön innen-onnan egy-egy üzenet:
„Én is Föld utcai Lány vagyok!!!”
A Föld utca transzcendenssé változott, már nem földrajzi fogalom, hanem sors, és egyre többen vannak, akik saját életükre vonatkoztatják.
Ezek azok az emberek, akik beszélnek a könyvekről, és terjesztik is őket….
Eleinte csak az író voltam, de ma már egészen biztos, hogy én vagyok „a” Föld utcai Lány. És a többi, szétszóródott, vagy ottmaradt, de jelentkező Erdélyi Lányok is azok valamennyien, akiket megszólítottak a könyvek…
Valamit talán sikerült elindítani…
Kövesd tovább az oldalakt!
Éjszaka a fekete tónál
A regényciklus legkorábbi kötete:
A tizenegyedik parancsolat
A tizenegyedik parancsolat története mozaikokból épül kerek egésszé. A mozaikokat az író orvosi pályafutása alatt gyűjtötte össze, és gyúrta egybe. A házasságban élő, emancipált nők testi-lelki gyötrelmeit tárja fel, amikor megtapasztalják életük párjának árulását. A történet ismerős, ha nem is mindig ennyire kemény, hisz a legtöbb asszony életében előbb-utóbb megjelenik egy "Muci". Vagy maga válik "Mucivá". Egyik sem jó, de az előbbi keservesebb. Aki harcba száll, és elég kitartó, az biztosan győz az utolsó menetben.
A hősnő gondolatban végigpörgeti élettörténetét, és közben rádöbben, hogy egész eddigi élete úgy zajlott, ahogy azt a férfiak társadalma elvárta tőle:
"...tetszenem kellett. Nekünk nőknek okvetlenül, életfontosságú fokon tetszenünk kell. Egész iparágak élnek ebből a szükségszerűségből. Kozmetikumok, ruhák, fehérneműk, minden olyan fontos... Mind része a tizenegyedik parancsolatnak: tűnj fel! Légy kellemes látvány, tudd eladni magad! A férfiaknak természetesen. A fene egye meg."
Ornament, 2004
Azután az óra
Mit is írtam mostanáig?
Egy esszével kezdődött, a címe: „Mi a haza nekem ma?” 1984-ben. Lehozta a Nyelvünk és Kultúránk. 71. számú folyóirata. Később átvette több, Nyugaton megjelent magyar lap, Így a münsteri „Protestáns Híradó”, ekkor hívott meg a főszerkesztőnő munkatársnak.
Folytatódott:
1. „A hiúz” című regénnyel 1998-ban. 2008-ban másodszor is kiadta a K.u.K. „Hiúz asszony nem szeret” cím alatt.
És sorban jöttek:
2. „A Kis Ház titkos története”, 1999, emlékezések,
3. „Asszonyénekek”, 1998, versek, Littera Nova kiadó
4. .„A gyöngyház színe”, 1999, versek
5. „Falevelek”, 2003, versek
6. „A tizenegyedik parancsolat”, regény, 1996, kiadta: 2002, Kossuth K., 2004, Ornament K.
7. „Énteő, mitiők” 1998, humoreszkek
8. „Anyóstörténetek” 1998, humoreszkek
9. „A Nyúl románca”- „”Eine Hasenromanze” 1998, magyar-német nyelvgyakorlatok
felnőtteknek
10. „Rablómesék”1999, humoreszkek
11. „Hordalék”, regény, 2000, (saját kiadás), 2005, K.u.K Kiadó
12. „Köntörfal” 2003, humoreszkek
13. „Lángba borult a tenger”, 2003, regény, Ornament Kiadó,
14. „Világítottunk”, 2001, kordokumentum, a marosvásárhelyi Orvos tudományi Egyetem 1963-ban végzett évfolyamának története,
15. „Marosvásárhelyi télforduló”, 2003, orvos történelem, kordokumentum
16. „FŐBUM” 2004, Emlékalbum az Évfolyamomnak.
17. „A különös szerető”, 2005, regény, K.u.K Kiadó
18. „Judit szimfóniája”, 2006, regény. K.u.K Kiadó
19. „Csókolj meg utoljára”. 2007, regény, K.u.K Kiadó.
20.” Kísértetek, rejtelmek, átkok”, szociográfia
21. „Őrült nők a fedélzeten”, 2009, regény. K.u.K Kiadó
22. „Az orvosnők korán halnak”. Emlékezés a pályára, önéletrajz, K.u.K Kiadó
23. Asszony ördögkeréken. Regény
24. Morfondír. Humoreszkek
25. Képes versek, képek, versek. Katalógus, verseskötet a Vármegye Galériában tartott kiállításomra.
26. A Kiadónál leadott regény, megjelenés 2012 tavasszal, a címe még nem biztos, talán „Egy családorvosnő regénye”.
27. Az elmúlt évek versei, Asszonyénekek cím alatt, ugyancsak a kiadónál, még kiadás előtt.
28. Előkészületben egy újabb Föld utcai regény, ideiglenes cím: „Elvitték a vizek”, befejezése 2012 nyarán.
Kérlek, kövesd az oldalakat.
Az álarcot végrelevetni
Isa Schneider önmagáról:
Ki vagyok?
Én is sokszor megkérdem magamtól, mert zavaros egy kicsit.
Mikor mi, és mikor ki vagyok. Összefoglalom.
Rövid önéletrajz: született, élt, nem sokára, valamikor eltávozik.
Marosvásárhelyen születtem a XX. század középső harmadában. Nem szeretem, ha emlékeztetnek az évszámra, valahogyan nem kellemes. Valaki azt mondta nekem: megszülettem, és kő kövön nem maradt... (Akkor tört ki a második világháború).
Ha kérdik, hány éves vagyok, elhümmögöm a választ, de minden évben hiába, mert a német Orvosi Kamara hetilapja évente közli centis nagybetűkkel, hogy gratulál az x-edik születésnapomra. És minden évben az az érzésem: rögtön lenyelem mérgemben a szemfogamat.
Édesapám: kebelei Szálasi Zsigmond, szabómester.( * 1906 - 1994), édesanyám: székelybosi Bozsi Anna, autodidakta iparművész volt,( *1911 - 1984).
Képzőművészeti iskolát végeztem szülővárosomban, grafikai szakdiplomával, érettségivel.
Ezután ugyancsak Marosvásárhelyen elvégeztem az Orvostudományi Egyetemet,
majd 3 év kórházi gyakorlatot szereztem tüdőgyógyászatból. Szakvizsgáztam közegészségügy-járványügyből. A közegészségügyben 5 évet dolgoztam. Egy időre rá az egészség -, és egyéb politika alakulása miatt 1971-ben elhagytam a szülőföldemet. Négy évig dolgoztam Budapesten tisztiorvosként, második szakvizsgát tettem tüdőgyógyászatból.
Ahogyan lenni szokott: így sem volt jó, úgy sem volt jó:
1975 tavaszán Németországba disszidáltam, férjemmel, Schneider István (azelőtt Vasvári István) műépítésszel együtt. Két évig egy Salzgitter környéki kórházban tevékenykedtem a belgyógyászaton, főorvosként. Ezután 30 éven át Kasselben éltünk, ahol hosszú ideig családorvosként ténykedtem, nyugdíjazásomig.
Miért, és hogyan disszidáltunk?
Férjem nem akarta tovább építeni a kommunizmust. És én sem vágytam rá.
L
Most Aachenben lakunk az év egyik felében. A gyönyörű középkori városnak magyar történelmi vonatkozásai is vannak. A másik félévben Budapesten élek.
Egyebek, de parallel dolgok:
Újságírói pályafutásom a Münsterben megjelenő magyar lap, a „Protestáns Híradó” - nál kezdődött. Éveken át írtam és rajzoltam a lapba, lefordítottam modern magyar nyelvre a Lutheri Biblia elég sok fejezetét. Írtam esszéket, megemlékezéseket, alkalmi és ünnepi írások jelentek meg a Híradóban. Vagy hat évre rá, a szerkesztő cserélődésekor szolidaritást vállaltam és kiléptem a laptól.
Az utolsó kiállításomra
Meghívó
Helyszín | Budapest, Vármegye Galéria /Vármegye u. 11./ |
Időpont | 2011. október 18., 17:00 – 2011. november 20., 18:00 |
A tárlatot Baranyi Ferenc Kossuth–díjas költő nyitotta meg.
Közreműködött: Horváth Lili Jászai díjas színművésznő.
látogatható volt: 2011. november 20-ig, keddtől péntekig 10 és 18 óra között
helyszín: Vármegye Galéria (Budapest, V. ker. Vármegye u. 11.)
Örvendek, ha megismerhetlek Benneteket!!!
Dr. Schneider Szálasi Izabella
