Köszönöm a szép szavakat, éppen rám fér egy kis jóindulat, de ezt kérlek előlegezd meg arra is amit mondani akarok-lényegében találkozásunk alkalmából akartam volna szóba hozni, de tartottam tőle, hogy sokan nem értik meg. Mindenki úgy olvas el egy művet ahogy a szíve diktálja. Jómagam, gondolom jeleztem már, a priori véleménnyel közelítem meg a könyveidet, ugyanis nem mint kellemes, olvasmányos, tipikusan női érzelemmel átitatott életszegmentumok leírását látom bennük, hanem az erdélyi hangulat plein-air szavakban való kifejezését. Jellemzőnek találom, hogy alig használsz barnákat, a sötét háttér csak akkor nyilaik át valahol a képsorok mögött amikor a diktatúráról esik szó, a többit a játékos okkerek viszik tovább, fel egészen a zöld szemű lányig. A képeken, de a szövegekben is a rigorózus orvosi gondolkodás adja meg a kontúrokat, tovább a színek átfolynak egymásba, és mássá válnak, mint a futtatott technikájú vízfestésnél. Mássá és kifejezőbbé. Vegytiszta impresszionizmusnak látom az egészet, a kiinduló érzelmi okot, nem a természet adta, mint a barbizoniaknál, hanem egy nehéz sors, a Föld utca, a Súrlott grádics délutánjai és az a valami, ami nem hagy nyugton, írásra kényszerít, gyötör, újra és újra. Tudod mi ez, Te Föld utcai lány? Tehetségnek hívják ezt a keserűen édes kényszert. Adja Isten ,hogy legyen időd és szorgalmad elmondani mindazt a mi még benned van. Kézcsókom, a Férjedet üdvözlöm, kellő reverenciával, ahogy egy Föld utcai fiútól illik. Pista
