Drága Fiúk, kedves Barátaim! Köszönöm Nektek a március nyolcadikára küldött üdvözleteket, Képeslapokat, és jókívánságokat. Aranyosak vagytok. Mégis, volna egy kérésem! Bármikor küldjetek nekem ilyeneket, mert boldog leszek tőle, de ne március nyolcadikán.
Ezt az "ünnepet" -kevesen tudják-, Klara Zetkin vérkommunista nőstény vezette be. 1912-ben, március 8-án. van egy nap, amikor a fejőnők, gyári dolgozók, parasztasszonyok, sőt, a magamfajta békés borjú is nőnek érezheti magát. Van likőr, ahol van pártsejt, ott még reprezentációs konyak is adódik, megpaskolhatják a fenekünket a harcos férfikollégák, és mi egy csokor hervadt gyöngyvirággal ízzadt tenyerünkben úgy érezzük, hogy megtisztelnek minket. Stílusos volna ugyanakkor elénekelni - nem akarjuk esetleg-, az internacionálét? Szövegét Eugene Dottier, dallamát Pierre Degeyter francia érckommunista költő és zeneszerző követték el. Milyen szép volt, amikor egykori milliomos minszterelnökünk is torkaszakadtából énekelte, hogy föl-fől, te éhes proletár...- ne tartsuk meg többé ezt az ünnepet. Kérlek, könyörgöm! Mert kiütéseket kapok tőle...
Kedveseim, drága Fiuk! Imádom, hogy kifejezitek tiszteleteteket, bármely más napon. De a március nyolcadikát hagyjuk meg az ismert "hölgy"koszorúnak. Izuka
