Igen, ennek az oldalnak a gazdája. A cím: A bevándorlók- mellettünk... Az első bejegyzésben egy újságíró lány gondolataiban és bejegyzésében veszélyes magyarkodásról van szó. Nem írok pályázatot, mert nem nekem szól a kiírás.
Én ugyanis bevándorló vagyok. Mellettetek. Erdélyből jöttem. Amikor már nem bírtam elviselni a hátrányos életformát, orvosként a helyhez kötött jobbágyi létet. Amikor két választásom volt: vagy elhagyom a szülőföldemet saját akaratomból, ravaszul, fúrmányosan, vagy felakasztom magam az első fára. Az én szemszögemből nézve "Haza" jöttem az anyaországba, merthogy veszélyesen magyarnak éreztem magam. Magyar az anyanyelvem, magyarul írok és magyarul álmodom. Elég jól éreztem magam, bár mindenki megkérdezte: hogy-hogy ilyen jól beszélek magyarul? Hiszen és román vagyok... Hiába mondtam, hogy nem, én (veszélyesen) magyar vagyok, nem hitték el nekem. Az emberek hozzáállása más volt, mint az ukrán, iráni, kínai stb. bevándorlókkal szemben, akiket ugye szeretni kell, mert szegények "bevándoroltak!"
Szerintetek, anyaországi magyar testvéreink szerint "ti erdélyiek, nem a mi kutyánk kölykei vagytok, nem a mi nevelésünk, nem tartoztok bele a képbe!" HÁNYSZOR MEGKAPTUK TŐLETEK EZEKET A MONDATOKAT! Viszont Ti szeretitek a bevándorlókat! Azok nem "veszélyesek" számotokra.
Mi akarunk itt? Hát Tőletek aztán igazán semmit, Te Újságíró Kislány, a "veszedelemmel" együtt, amit mi: erdélyi bevándorlók - a magyarságunk és "veszedelmes" magyarkodásunk , mély nemzettudatunk és imádatunkkal együtt - a Haza földje iránt érzünk, és mindennap megszenvedünk. Az ilyenekért, mint Te, Kedves Újságíró Kislány, és a gazdáid, oktatóid miatt... Mert valakinek szeretni is kell ezt a magyar földet, felelősséget kell éreznie iránta, valakinek büszkének is kell lenni a magyarságára, mert bizony magyarnak lenni nem mindenkinek adatott meg! Pedig sokan szeretnének ehhez az ősi, egyedi, csodálatos néphez tartozni, jönnek minden felöl, Ukrajnából,Szerbiából, Irákból és Iránból, Amerikából és Kínából. Szeretnének magyarok lenni. Nekik ez nem veszélyt jelent, hanem végső célt, és boldogok lennének, ha elmondhatnák: magyarok vagyunk... Persze, ettől kezdve már nagyon "veszélyesek" lennének. Téged pedig kedves, a "veszélyes magyarkodástól" félő újságíró kislányt nagyon szeretnélek látni huszonöt év múlva, burkával a fejeden, amiből csak a szemed látszik, de szerencsére ezt én már nem fogom megérni. Ennyit a bevándorlásról...
