Itt, ahol télen élek, februárban az emberek egyszerre csak megbolondulnak. Tisztességes munkát végző, köztiszteletben álló személyek csörgős sipkát tesznek a fejükre, és elkezdenek ordítani. Marhaságokat. Az élet felborul, a takarító szakmunkás Napraforgónak öltözik, az amúgy karót nyelt nyelvtanár medve maszkkal a fején négykézláb szökell. A medvék négykézláb nem szökellnek, ezt a majmok teszik, de mégiscsak dehonesztáló majom maszkban szökdécselni. a medveként való szökellés, az azért nem annyira.
Szükségem volt egy pár tejtermékre, ezért kimozdultam téli barlangomból, gondoltam: csak nem harapják le a fejemet, amíg elmegyek a sarki élelmiszerboltig. Nem is harapták le. A bolt előtt a földön -3 fok van- üldögélt egy matróz, egy King-kong leány, három méhecske és egy ír népi táncos. Ittak, és hangoskodtak. Kávé, kóla és ásványvíz volt náluk, sörösüvegeket nem találtak vizsla szemeim. Megpróbáltam óvatosan kikerülni őket, mondtam: pardon, és háló! Udvariasan arrébb húzódtak, nem haraptak meg és megvásárolhattam a mogyorós, őszi barackos és meggyes gyümölcsjoghurtjaimat. Hátra volt még természetesen a boltból való kijutás problémája, de meglepetésemre a külső társaság letett egy újságot a járdára, és meghívtak maguk közé, pedig semmi feltűnő nem volt rajtam. Elhúztam volna, hogy nincs rajtam kosztüm, de nem fogadták el, közölték, hogy én Joghurtfalónak vagyok öltözve(???), üljek csak le nyugodtan közéjük, rám fér egy kis lazaság.
Na most már, én a földre még le tudok ülni. Meg is tettem, ovációk közepette, és elkezdtem fogyasztani a joghurtomat, mint egy igazi Joghurtfaló. Társaim nem kérdezték, hogy ki vagyok, mi vagyok, egy ilyen Joghurtfalóra mint én, senki nem kíváncsi, osztották szorozták tovább a témát, ami ezekben a napokban borzolta fel a kedélyeket, ugyanis a hadügyminiszter doktori értekezése. Hogy plágium volt, vagy nem volt plágium?
Istenem, milyen boldog az olyan nép, amelyik három fokban a földön üldögél, polemizál, és jelmezben kávét iszik! Boldog voltam, hogy részt vehettem ezen a farsangon. Miután elmondtam a véleményemet a doktori értekezésről, melyet soha nem láttam életemben, de véleménye itt minden szabad, őrült joghurtfalónak lehet minden egyes államférfiről, hát bizony ez a nagy, boldog, demokratikus népek kiváltsága. És én nagyon okosnak tartom magam, hogy hozzá szólhattam. Ezért hívtak oda! A "nép" hangját akarták hallani!
Egy idő után nagyon hidegnek éreztem a járdát, és megpróbáltam felállni. Én úgy állok fel, hogy előbb négykézlábra ereszkedek, és a karjaimmal feltornászom magam. Amíg ezt a műveletet végeztem, kijelentették, hogy nem csak egyszerű, hanem négy kéz lábon támaszkodó joghurtfaló vagyok, megegyeztek benne, hogy ez nagyon muris, jöjjek el máskor is. Elköszöntem, ők ott maradtak, és ott vitatkoznak szerintem még ma is, meg holnap, meg holnapután.
Ez volt életem első farsangja. Valamikor csak el kell kezdeni...
