A tél ebben az évben különleges volt.
Az általános felmelegedés jeles bizonyítéka, hogy olyan tél volt, amilyenre húsz év óta nem emlékezünk. Eleinte csak azt szertettem volna, ha fehér lesz a karácsony, de hogy ennyire fehér, ilyen hosszan, és ennyi hóval, amit lapátolni kellett, és jéggel, amelyen többször hasra lehetett esni, erre nem gondoltam, és nem vágytam rá. Egyetlen édes dolog történt: ideszokott az ablakpárkányra egy szépséges, barna mókus. Minden reggel megjött az általam már előzőleg harapófogóval elroppantott dióért, és mogyoróért. Menetrendszerűen. Amikor jól lakott, két széncinke érkezett légi úton a már kitett napraforgómagokért. Meleg van a lelkem körül, amiért ilyen jó vagyok az állatkákhoz. Aztán meghűlök, és köhögni kezdek. A röntgen nem mutat semmit a tüdőmön, de állítólag arcüreggyulladásom van, amit nem hiszek, mert nem fáj. Az olvadás után remegve elmentem a fülorrgégészhez, de nem talált semmit, és nem okozott nekem fájdalmat, így az év jól kezdődött. A közeli nagyváros állatkertjébe új lakó érkezett: egy hófehér oposszum Hölgy, a neve Heidi, és összenéz. Rózsaszínű orra van, fekete bajusz szőrei, és megennivaló. Naponta hozzák a tévében, és olyan kis buta pofácskája van, hogy szívesen hazahoznám. Van három szál nádam, olyan csavaros műnádak nőttek ki az egykori dekorációnak szánt csavart nádtörzsekből. Ott, a saját nádasomban milyen jól ellakhatna. Ha felolvad, egyszer megnézzük, egy szerda délutánon. Ezekben a hetekben kaptam egy képet a neten: rajta a loch-nessi szörny, és egy búvár. Nem hittem a szememnek, és később derült ki, hogy jól is tettem, mert manipulálva volt a kép. De egy percig nagyon megörvendtem neki, mint mindig, amikor meséről van szó, Aztán ötödikén a nem teljes napfogyatkozásnak is megörvendtem. Ilyenkor a holdnak van egy vörös aurája, úgy is nevezik, hogy vörös hold van. És még egy újdonságról értesülök: a japánok- kik is lehetnének szép arcú, android robotápolónőket képeznek ki mert ápolónő hiány van a korházaikban.
