Szállási Árpád dr.
Isa Schneider : Az orvosnők korán halnak. KuK Kiadó, Scriptor Kft. Év nélkül
A rendszerváltozás után , mintha gát szakadt volna fel, elszaporodtak az önéletírások. Köztük természetesen az orvosoké is. Korábban a káderek privilégiuma volt, nem kényeztettek el sem az igazmondásukkal, sem a színvonalukkal. „Minden ember élete egy regény” , tartja a közhely, de kevesen képesek azt igazi írói adottsággal olvashatóvá varázsolni. Isa Schneider, azaz Schneider Izabella e kivételesek közzé tartozik. Elmondása szerint eddig több, mint 20 könyve jelent meg és nem mindenhol kaphatóak az üzletekben. Az ember ilyenkor kissé gyanakvó, nem sajátságos önreklámozás akar ez lenni? Ennek cáfolatára „Az orvosnők korán halnak” elolvasása is elegendő. A történet bonyolult, mint a kor, amelyben élt. A második világháború kitörésekor Marosvásárhelyen született, ahol tanult és amelyet otthagyni kényszerült, de mindig azt maradt számára, mint Márai Sándornak Kassa, Cs. Szabó Lászlónak Kolozsvár, az igazi VÁROS, csupa nagybetűvel. Az akaratos fruskát szülei művésznek szánták, így a rajzművészeti középiskolában érettségizett. Utána dafke is a medicinára iratkozott. A diploma kézhezvétele után következett az elhelyezkedés kálváriája. Konfliktusai a bel-és külvilággal már ekkor elkezdődtek és máig tartanak .Talán már megszokta. Lehetetlen helyeken dolgozott, szinte hadifogoly-lágeri körülmények között. A „Kárpátok géniuszának” hermetikusan lezárt birodalmában, ahonnan nézve a kádári /mostoha/ anyaország az ígéret földjének tűnt. Megjátszott házassággal sikerült a csöbörből vödörbe kerülnie, mert egyrészt szerelme ottmaradt, másrészt itt sem fogadták „kitörő lelkesedéssel”. Igaz nem is várta, de azért annál többet, mint amennyit kapott. Következett a szász eredetű szerelmének balkáni trükkökkel történő „átcsempészése” , majd disszidálása az új férj anyaországának számító NSZK-ba. Volt közegészségügyi felügyelő, újabb konfliktusokkal, mert azok mindig megtalálták. Végül magánrendelőt vásárolt, bábeli nyelvzavarban gyógyította a vendégmunkásokat, akik ösztönösen vonzódtak a fél tucat „egzótikus” nyelvben otthonosan boldoguló filigrán doktornőhöz. Ők lettek későbbi írásainak a hősei. Olykor állatokat is szeretettel és sikerrel kúrált. Elvégre csak a testsúlyhoz viszonyított adag eltérő. Minden gyakorló orvosnak sok érdekes anekdota lapul a tarsolyában. A történetek lehetnek szokványosak , de a megörökítésük egyéni. Ebben rejlik Schneider Izabella titka és írói sikere. E sorok körmölője körzeti orvos korából szintén emlékszik néhányra, belőlük valamit feltétlenül érdemesnek tart megörökíteni. Egyik jó humorú kolléga álmosan és rossz kedvűen jött a rendelőbe reggel és azt mondta: rosszul aludt, mert éjjel nála járt Franz Werfel. Meglepődtünk, hiszen a Musza Dagh írója már régen halott. Erre ő: „ zörgettek az ablakon és én kiszóltam dühösen, hogy ki a franc ver fel? „ Az írónő tollából tolulnak a hasonló történetek. Kitűnő stiliszta, egyszerű, de annál kifejezőbb tőmondatok, megannyi telitalálatok,” saját gyártmányú” aforizmák, ilyen pl. „ A beteget szeretni kell! Akkor is, ha néha nehéz”. Vagy: „A jó emberek könnyen halnak”. Figyelmeztető hangot ad a mindenütt elharapózó orvos-ellenességnek, a sötét és nyomorgó akkori Romániától a jólétben dúskáló Nyugatnémet országig. A két helyen e téren több a közös vonás, mint a különbözőség. A frappáns fejezetekből a cím szomorú valósága is kiderül. A doktornő „ generális porckopással” úgy ment nyugdíjba, hogy ő lett a „megúszás”, azaz a túlélés bajnoka. Megérte, hogy hazamehetett az Alma Mater álmodott városába, ahol a kék hegytől a zöld legelőig már semmi nem a régi. Világgá szétszóródtak az 1963-ban végzett évfolyamtársak, aki ”világítottak”. Aliis inserviendo-ipse consumor, tartja a latin mondás. Szabad fordításban, ha másoknak világítsz, magad fogsz elfogyni. Mindenki leltárt készít. Schneider Izabella néha fest, elvégre „ igazoló papírja van róla”. Rajzos, olykor groteszk kompozíciói élénk színben tobzódnak, mint aki rózsaszínben látja a sötét világot . Frászként tört ki rajta a grafománia / saját megállapítása/. Igazi eleme az abszurditás, mert az élet is az. Humora kissé fanyar, mint az erdei szamóca. De azért finom és érdemes fogyasztani. Ennyit lehet egy könyve után egy eredeti orvos-író/-nő/ alkotói teljesítményéről mondani. Elhiszem, hogy a könyveit nem mindenhol lehet kapni. Csak azt nem értem, ha egyszer annyira piacképes, akkor ebben a nyereségtörvényű betyárvilágban miért nincs utánnyomása!
Dr. Szállási Árpád.
