Az angol nyelv: az életem szégyene.
Egész életemben nyelveket tanultam. A szüleimtől magyarul, nagyanyám szász - szöllősi szász lány volt, német dalocskákra tanított, és németül kotyogtam vele.
Később jött egy Fräulein, akit halálra idegesítettem a szász tájszólásommal, aztán Észak- Erdélyt a románokhoz csatolták, és román iskolába adtak, ahol engem idegesítettek halálra. Ekkor jött egy román magántanár, ő reszketést kapott tőlem. De mire befejeztem a román éveimet, a két párhuzamos osztály remekül megtanult tőlem magyarul.
És jött az orosz nyelvoktatás, eleinte egy drága Rákosi Zoltán nevű orosz tanárral, aki kedvelt és Natasának (?) nevezett, majd egy béna tanárnővel, akitől azt is elfelejtettem, amit tudtam azelőtt.
A Magyarok Világszövetségének volt - anno Domini- egy lapja, a „Világ ifjúsága”, itt lehetett levelező partnereket keresni. Én annak idején gyufásdobozcímkéket gyűjtöttem, és találtam egy lengyel barátnőt, akinek a kedvéért úgy-ahogy, megtanultam lengyelül, írni is, beszélni is. Elég nagy befolyással voltunk egymás életére, később látogattuk egymást, és például a leendő férjével nálunk ismerkedett meg. Nekem pedig volt egy barátom, aki ugyan szlovák volt, de én csak lengyelül tudtam, és így is nagyon jól elboldogultunk egymással.
Az orvosi egyetemen volt fakultatív latin, és kötelező orosz, meg román nyelv és irodalom.
Amit nem adott meg az élet, az a francia volt, jártam én ugyan francia órákra magánúton egy idős arisztokrata hölgyhöz, de a köszönésen és megköszönésen kívül semmire sem jutottunk. Viszont angolul tényleg muszáj lett volna megtanulnom, de angol-magyar tankönyvet nem lehetett kapni, volt egy olasz - angol nyelvkönyv, azt megvettem.
Átrágtam rajta magam. A végén egészen jól megtanultam olaszul, ma is beszélek és olvasok Dante nyelvén, de az angollal nem haladtam.
Aztán volt még egy problémám a spanyol betegekkel, nosza, tanárt fogadtam, és pár hónap után már jöhettek hozzám a spanyolok, elgagyogtam velük.
Csak az angollal van még bajom. Átrágtam én magam egy tanfolyamon, kétszer is, és meg is tudok szólalni, csak nem értem őket.
Tiszta szégyen, nem?
Idén megyek egy arab barátnőmmel Marakeshbe. Hogy ott hogy fogok boldogulni az angol és a francia nélkül, az egyelőre rejtély. De ahogy én ismerem magam, ejsze még megtanulok arabul… Ha így lesz, jelezni fogom ezeken az oldalakon.
A probléma persze marad: angolul kellene tanuljak.
