SZISSZENET
Talán emlékeztek Kedveseim, hogy az elmúlt hónapban volt egy elpasszolt randevúm egy rádióriporterrel. Na, ez most két havi várakozás után bejött, két oda-vissza repülőjegy bánta, egyszer, amikor jöttem, de elhalasztottak engem, valami Tom Lantos miatt, meg másodszorra is haza repültem, mert megátalkodott vagyok, meg is érte, mert négy és fél percig tartott a riport, de legalább ezekért a percekért nem kellett fizetni. Nem volt különösebben érdekes, sikerült kétszer bepasszírozni a két legújabb könyvem címét az adásba, ugyanis a „Kísértetek, rejtelmek, átkok” címűt, meg azt a jóslatomat, hogy „Az orvosnők korán halnak.”
Ez persze nem igaz, nem halnak olyan korán, de haláluk előtt még qrva dühösek tudnak lenni, tanúsíthatom. Én is itt, né, még most is az élők sorában vagyok, pedig már megírtam, illetve meg is ígértem, hogy korán fogok eltávozni, de morbid módon még mindig itt nyüskölök (székely kifejezés, nagyjából azt jelenti: töltöm az időt, : tökölődök,) és fogyasztom írásaimmal a még számomra hátralévő életet. És szösszeneteket, valamint szisszeneteket írok.
Hogy mik ezek? A szösszenet egy gondolat. A szisszenet ugyanaz, csak közben felszisszen az ember. Érted, ugy-e?
Kijön Fici a hálószobából, és közli, hogy ellopták a piros rádióját. Válaszolok: - nem, a tévé háta mögött van. Megnézi, és tényleg ott virul. Azt mondja: szóval, elcsented a kis piros rádiómat, és elrejtetted a tévé háta mögé! Igen-, egyezek bele a gyanúsításba, - hogy nehogy megtaláld.- De megtaláltam! – Látom! - Akkor hiába dugtad el! Mert én egy okos vagyok és úgy is rátalálok mindenre
! - Igaz,miután megmondom, hogy a „minden” hol található.
Fici gondolkozik:- Mi féle minden?
Ezt már Örkény is megírta az egypercesekben, tehát válaszom: harminchárom. Fici, aki Örkényt nem olvasta, tovább kérdez: - Mi harminchárom? A válaszom puskagolyószerűen érkezik:
- Mi minden? Fici csak áll a kezében a piros rádiójával, és pislog.
Ezért jó, ha az ember ismeri a magyar irodalmat…
