Az elmúlt időkben több lehetetlen dolog is történt velünk.
Mert, velünk csak lehetetlen dolgok történnek. Az ok nem ismeretes.
Mivel húsvét előtt gondoltunk a húsvéti menüre. Megrendeltünk egy tejes bárányt a Férjem megszelídített mészárosától, Gerhardtól. Az állat megérkezett, telefonáltak, hogy vigyük haza a husikát. De jöjjünk autóval… Jó, elmentünk, de nem volt hol parkolni, leálltam a második sorban egy pillanatra, míg Fici a húst egy percen belül a vállára veszi, és kisasszézik a mészárszékből- Közben már látom, hogy egy közlekedési politessz írja is az autók számát, és már veszélyesen közel van hozzánk. Írja is fel a kocsikat, akik a második sorban rendetlenkednek, morgok magamban. Ilyenkor, ha férfi az illető, egyszerűen GYAGYÁS ÖREG HÖLGYET JÁTSZOM, ÉS MEGKÉREM, SEGÍTSEN KI ENGEM INNEN, MERT MINDEN RENDŐR CSAK AZ IDŐS hölgyekre utazik, és nagyon félek tőlük.. Ha nő az illető, akkor a kértségbe esett nénit játszom: Jaj kedveském, segítsen nekem , mert nem tudom, hogy hol vagyok. Ez eddig még mindig hatot!!!,-, de most nem volt szükség rá, mert egy perc alatt kiloholt a mészáros, a fején egy óriási kosár, azt betettük a csomagtartóba, és csak otthon bontottuk ki. Még, hogy tejes bárány! Egy húsz kilós birka terpeszkedett teljes szépségében, de ha mi megeszünk húsz kiló birkát, belehalunk . Kihirdettük a házban, hogy frissen vágott juh ajándékba adandó, csak vigyék már el, mi csak egy combot tartottunk meg belőle . Hogy milyen lesz, azt majd elmesélem. A nagy trancsírozásban én ép testben épp, hogy csak élek, és nem vagyok biztos benne, hogy megeszem azt a combot.
Fici közölte velem egyik napon, hogy pár nap múlva baráti Breakfast - en vesz részt, de elfelejtettem, hogy melyik napról van szó. Egy reggel tízkor cetlit látok az asztalon: A „Mór fej” cukrászdába mentem, tizenegyig ott vagyok.!!!. A három felkiáltójel azt sejttette velem, hogy ha 11-ig nem vagyok a Mór fejben, akkor már ne is legyek, mert már nem lesz, miért.
Szedelőzködtem, mosakodtam, fogmosás, arc bekrémezve, szolidan kifestve, pollover, nadrág, rohanás-… a Mór fejbe, mert vár engem az én uram. Tényleg ott volt, a napos teraszon, egy vadidegen férfiúval ették a lágy tojást, és beszélgettek egymással elmerülve. Eszembe jutott, hogy persze, említette ezt a reggelit, csak elfelejtettem. Ha már itt vagyok, kellene igyak egy kávét, mert a nagy rohanásban nem jutottam hozzá. Le is ültem melléjük, karnyújtásra tőlük, a tag látott, de nem ismert engem, Fici viszont rám sem nézett. Jött a pincérlány, hangosan rendeltem, kávét, de hígabbra engedje, rongyoskiflit töltelék nélkül, valamint egy almalevet. Rendes hangerővel mondtam mindezt, ha Fici nincs annyira elmerülve a beszélgetésre, talán a hangomra felfigyel. Nem így volt. Beszélgettek tovább. Én megettem, megittam, becsoszogtam a cukrászdába, hogy kifizessem a fogyasztásomat, e kiderült, hogy nincs nálam pénz, a nagy rohanásban otthon felejtettem a pénztárcámat. Kártyával? Nem, nagyon sajnálják, csak készpénzt fogadnak el. Muszáj volt felfedjem , és kérjek tőle hat Eurót. Megdöbbent, hogy itt lát, és megkérdi: miért nem fizetek a saját pénztárcámból? Mondom a malőrt, a lágy tojásos férfiú bizonygatja, hogy igen is, itt ültem mellettük órákig(!), és talán hallgatóztam. Ez nem igaz. Nem hallgatóztam, amit hallottam, azt bárki meghallhatta volna, szóval, adja már ide azt a hatost! A kiszolgálólány int, hogy át teszi a fogyasztásomat a férjem számlájára, Fici még mindig nem érti, hogy mi történt, de megkérdi: nem iszol velünk egy kávét, ? –és bemutat –engem- a másiknak. Mondom: most ittam meg, te csak ki kell fizesd. Csak ekkor esett le neki a tantusz, és azt morogta: nem elég, hogy kémkedsz utánam, még velem fizetteted ki! Mondtam: Igen, és elköszöntem.
Másnap a lakótelep bridzsklubjában hallottam vissza, hogy spionkodtam a férjem után. Állítólag már az egész város ezt beszélte…
A fürdőszoba vízmelegítője nem indul. Felhívom, barátunkat: Palit, fe is jön egy marék szerszámmal, de erre sem indult. Nem égett az örökégő, és ez egy olyan, hogy ha van benne elem, akkor ad egy szikrát, ha nincs benne elem, akkor tenni kell bele egyet, de sem ő, sem én nem értettem, hogy hol van a „ fekete doboz”, amiben kicserélni lehet az elemet. Pali azt mondta, ő bízik bennem, hogy meg tudom csinálni, és ott hagyott. Nem tudtam megcsinálni. Nem azért, mert ügyetlen vagyok, hanem azért, mert nem értek hozzá, nem ez a szakmám, ezután pár napig jéghideg vízzel próbálom rendben tartani magam, de a hidegnek nem örülök. Majd csak megjavítja valaki. Hogyne, hogy engem rázzon meg az áram!
Tahitótfaluban madárijesztő verseny volt, megtekintettem. Szokványos, és szokatlan, klasszikus és avantgárd, retro- és poszt-avantgárd madárijesztők riogatják ott a madarakat. A közönség szavazata szerint nyernek a madárijesztő-készítők, az anyag lehet szokványos, vagy ki, amit akar. Ott ijesztgetik az egybe gyűlteket, akik főként régi traktorokkal érkeznek. Van ökörsütés, zsákban ugrálás, kötélhúzás. Szerintem ez kell a magyarnak, nem a máshol tüntető „Demokratikus Charta”, mert azt ki a fene érti? Állítólag több százezer tüntetőt vártak oda, de csak pár ezer volt jelen… Véreim, ünnepeljetek Ti inkább velem együtt Tahitótfalun.… Jobb az nekünk valamennyiünknek. És ott is vannak madárijesztők…
