Régen szerettem volna kimenni egy bolhapiacra. Az ok: kellett nekem néhány tárgy, amelyeket modellként használhatok csendéletekhez, Az új dolgok, amelyek nálunk a lakásban előfordulnak, azok túlságosan szabályosak. Ha az ember lefest valamit, a modellnek kell legyen valamilyen egyénisége. Mondjon valamit az a modell a szemlélnek. Így aztán vettem egy kis cirádás fehér olajkancsócskát, egy régi kék -még szájjal fújt négyszögletes illetve tégla lap alakú gyógyszertár üveget, egy kis piros átlátszó üvegű vázát, és egy régi római kori irizáló karaffát, ez is egy fajta kancsó, de díszített, és matt kék, csak áttetsző üvegből van. Az egészért kiadtam 10 Eurót. Ennyit szabott meg Fici "a hülyeségeimre"
Maga a bolhapiac is egészen különös flair -rel rendelkezik, olyan arcokat lát az ember, amelyekről azt hitte, hogy ilyen arcok ma már nincsenek is, a legjobb lett volna néhány vázlatot készíteni, de úgy sem mertem volna, mer gyáva vagyok az ilyesmihez.
Nem tudom, más hogy van vele, én szeretek üveget festeni. Maga a piac nem volt túl gazdag, de engem más nem is érdekelt, csak ezek a kis vackok, itthon lemostam őket, és most ott állnak a polcomon, a többi "hülyeségeim" között.
Aztán meghívtak ebédre a barátnőmék. Volt egy vendég, aki elmesélte, hogy milyen volt az útja a pápuák között, azonnal elhatároztam, hogy én oda nem megyek, Csodálkozó tekintettel meredtem a férfiúra, de amikor úgy ítéltem meg, hogy ez most már mesének is sok, felálltam, megköszöntem és eljöttünk. Ma felhívott a házigazda, és közölte, hogy az életüket mentettem meg a társaság megbontásával. Ezentúl a nevem A NAGY TÁRSASÁGROBBANTÓ ASSZON lesz, így, az utolsó y nélkül. Nagyon nagy megtiszteltetés az ilyen!
Vettünk egy kalácsot húsvétra Fici Giorgio nevű olaszánál, de a kalács teteje le van öntve csokoládéval vastagon, és benne nem mazsola van, hanem narancslekvár. Ezeket kívülről nem lehetett látni, de most már szentség, hogy soha többet nem vásárolunk ilyen kalácsot. Tulajdonképpen mi is megsüthetnénk magunknak, de ez olyan szép volt! És mi elhittük ennek a kalácsnak egy szóra, csak itthon derült ki, hogy ez egy hazudós kalács, csak mert olyan szépen volt tálalva, és mintha azt mondta volna: Azonnal vásároljatok meg, nem is szabad nektek kalácssütéssel foglalkozni.... Azért megpróbáljuk megenni. Fici feltálalta a takarítónő kávéja mellé, aki mindig megeszik mindent, de ezt nem ette meg.
Nem tudom, mire gondoljak, az angoltanárnőm sem kért belőle... Talán ha hozzászoktatnám, falatonként....
Ez a pár említésre méltó dolog történt az elmult pár napban.
