HTML

Isa Schneider: Morfond ír, Morfond olvas...

A könyveimről. A www.isaschneider.hu honlapon megtekinthetőek. OLVASD EL ŐKET, NEM FOGOD MEGBÁNNI. A világról, amelyben élek. A képeimről. Lásd a honlapon. Rólam..., aki legalább is. Az ennivalókról. Mit írtak rólam mások. Mit írok másokról én.

Friss topikok

Linkblog

 

 
Pavlov kutyája.
 
Na, ez volt tegnapelőtt és tegnap. Illetve én voltam Pavlov kutyája. A szegény állatnak adtak enni, és megszólalt a csengő. Aztán már nem adtak enni, csak a csengő szólalt meg, a nyomorult állatnak pedig megindult a nyálelválasztása.
Nekem is mondtak egy szót, hogy: figyelnek, és azonnal visszaestem a több tíz év előtti pánikba. Szerencsére nem tartott sokáig. Nem kívánom senkinek. Mennyi irtózatot takar az emberi tudattalan!
Volt egy német író, Walter Kempovsky, Rostockban szülelett 1929-ben. Ő mondta, hogy:  „- ha egy író nem vezet naplót, az vagy hülye, vagy korcs”. Mert a saját napló a kincsek tárház lehet egy író számára. Ez világosnak tűnt, valamikor vettem egy Moleszkint (jegyzet-,naplófüzet illetve, keménytáblájú üres könyv, MÉG Hemingway is ilyenbe írt.)
            Valamelyik nap megtaláltam az én naplómat, egyetlen beírás volt benne, 2007 május huszonhatodikáról, és így szol:
            „ Ma ettem életem legjobb és legbüdösebb vacsoráját: pácolt heringet, sok hagymával” Átmentettem ide, teljes terjedelmében, mert egy-egy ilyen megjegyzés később nagyon hasznos lehet. Kempovsky önéletrajzi regényeket írt, de hát neki rendelkezésére álltak naplóba beírt bölcsességek tárházai. De mit lehet kibányászni egy ilyen mondatból?
            Sokat nem. De: hogy szeretem a heringet. A hering hagymával jó. A hering baromira büdös.  Meg, hogy nevezett napon én ilyet fogyasztottam, mi több, ízlett nekem. Ennél többet én sem tudok kibányászni egyetlen naplójegyzetből, és továbbra már nem írtam bele semmit. Pedig mi minden csodálatos téma veszett így el!
            Bár, el kell ismernünk, ez az első bejegyzés sokat ígérő. Csak éppen nem tartotta be a hozzáfűzött reményeket. Viszont, ha úgy nézem, lehetne egy regény kezdő, és utolsó sora. Egy regénynek, amely a kulináris élvezetek körül forog. Vagy éppen nem akörül. De kezdő mondatnak, és befejezésnek igen jó.  És hozzásegített engem az ötlethez, hogy kell írjak egy ilyen könyvet, talán „Álmodik a gyomor” cím alatt. Gyémántszemű Olvasóm, hozzájutottál  itt és most az alkotási folyamat sarkalatos kérdéséhez. Ha készen lesz, a könyv, szólok.

komment

süti beállítások módosítása