Megjelent a Kísértetek, rejtelmek, átkok c. könyvem.
A könyvvel kapcsolatban:
Biztosan emlékeztek, ha olvastátok, hogy az elején van egy olyan mondat, hogy ez sem nem ez, sem nem az, ez csak egy beszámoló.
Óvakodtam másként nevezni. Egyrészt a dolgok tudományos része annyira alátámasztatott statisztikailag mások által, hogy nekem ezt nem kellett bizonygatni.
Másrészt, én nem vagyok sem pszichológus, sem parapszichológus, ebből a fajtából pl. Freiburgban annyian vannak, mint a nyüvek. Itt élt és tanított Hans Bender, a parapszichológia német nyelven író zsenije, már meghalt, de van egy könyve ezekről a dolgokról. Létezik ugyanitt egy parapszichológia tanszék is, az egyetlen a kontinensen, mert valamelyik angol egyetemen még van egy, és az Urálban is foglalkoznak vele, vagy legalább a hidegháború idején nagy pénzeket költöttek rá. Statisztikailag az angolok voltak verhetetlenek a tárgyon belül, és be is bizonyították, hogy a jelenségek léteznek. és pedig a gondolatátvitel ( telepátia), az előre vagy távolba való megérzés (prekogníció) és a tárgyak fizikai behatás nélküli mozgatása bizonyos egyének által ( pszichokinézis). Ezeket a jelenségeket gyűjtőnéven nevezzük paranormális jelenségeknek. Mellékesen, vagy mellérendelt normálisnak, gondolom én...
A többi ezeknek csak a válfaja, és nem csak ők írtak róla, hanem Milan Ryzl, egy cseh orvos és pszichológus, a svájci orvos, Carl Gusztáv Jung, aki az elmegyógyászat mellett a paranormális dolgokkal is foglalkozott, elég keményen, és az ő asszisztensnője, Aniela Jaffé orvosnő ugyancsak Svájcból, aki a kísérteteket vizsgálta-, valamint a már említett Hans Bender, és Walter von Luocadou tanár a parapszichológia tanszéken Freiburgban, és az egyetlen európai parapszichológiai magánrendelő vezetője. És ő orvos is, pszichológus is..
Ezeket én elolvastam előre, hátra és visszafele is, továbbá, mivel egy quasi - tudományos dologról van szó, nagyon kellett ügyeljek, hogy rendezett legyen és hihető. Különben minek foglalkoztam volna vele.? Nekem is van valahol egy presztízsem, amit nem lenne jó eljátszani. Tehát megmondtam az elején, hogy ez egy beszámoló, és nem tudományos munka, de azért az volt, mégpedig amiatt, mert erről az erdélyi öregasszonyról még nem írt senki szociográfiai - és nem utolsó sorban teljesen magyar vonatkozású - munkát, és Magyarországon NINCS MÉG ILYEN saját megélésekből indíttatott magyar nyelvű (- belátom, szórakoztató jellegű-) szakmunka.
Persze, arra is kellett vigyázzak, hogy a nálunk előforduló "szakemberek" fel ne faljanak. Mert és "csak" orvos vagyok, semmi közöm a pszichológiához, és ezért nem mertem egy szociográfiát írni az öreg hölgyről és a transz kulturális ( kultúrákon át, ) medicináról, vagy népi gyógyításról, amit ő végzett. mert ugy-e sajnos néprajztudós sem vagyok, és nem vagyok szociológus sem. Ezért nem akarom szakkönyvként, és ennek megfelelően szárazabban tárgyalni a különben száz százalékig valós dolgokat. Mert én viszont egyéb képesítéseim mellett a köz és népegészségügy szakorvosa is vagyok, és a paramedicinális terep nem idegen számomra.
Persze, ha azt mondom: szakmunka, a szociológusok esnek nekem. Ha azt mondom: ezotéria, magam alatt vágom el a fát, , mert nem az, de már is az "Elixir" című ezoterikus vállalkozás hirdeti,( mint a "tudás" szigete.) a könyvet. Ez lett volna, amit szerettem volna elkerülni, de nem lehet, majd meglátod. És utólag nem is rosz, hogy foglalkoznak vele, mert ez is reklám.
Ha tehát én ilyen könnyedre veszem a mesélést, akkor nem mondhatnak sem ezt, sem azt, mert egy orvos-író azt ír, amit akar. Hát nagyjából ez az, amikor elmagyaráztam a bizonyítványomat.
Egyébként, van egy könyvem, A különös szerető, amikor egy képzeletbeli személy vágyból fakadó megtestesüléséről van szó, a könyv nagy siker volt. (az eladott példányokról beszélek, ha igaz, amit mond a kiadóm.
Egyébként boszorkányok pedig nincsenek, ezt Könyves Kálmán királyunk megmondta, és ez így igaz. Viszont vannak paranormálisan érzékenyebb emberek, ebbe tartozol Te meg én. Ezeknél is jobbak a tárgykörben az un. mediális képességekkel bírók, vagy paragnoszták, a szó azt jeleni: ismerők. És ez ebben az esetben még nekem is gyanús. De amíg nem tudjuk, hogy melyek ezek a képességek, és főként hol "székelnek" az agyban, addig mindig van egy kis gyanú, ha a dologhoz hozzászólunk. Na, ezért van, hogy ez a könyv csak egy egyszerű " –élmény - beszámoló".
Nekem egyébként van egy feltételezésem, de ezt nem írtam le a könyvben, mert akkor az agysebészek és az agyszövettanászok feszítettek volna keresztre. Arról van szó, hogy valószínű a jobb oldali halántéki régió a ludas a dologban, mint ahogyan az epilepsziák nagy részében, és az epileptikusoknál rohamok alatt gyakori a paranormális élmény. De ez már tényleg igen nagy belemászás lenne a nagytiszteletű kollégákkal szemben a területre, ezért erről hallgatok, csak nem olyan mélyen... Még maga Milán Ryzl is azt állítja, hogy ezek ez érzékeny sejtek elszórva találhatók az egész agyfelületen, és akkor jövök én, egy nullitás, kifejtem, hogy nincs igaza, és elkezdek magyarázni, hogy halántéki lebeny, meg jobb oldal...
Egyébként a jóslatok esetében könyvtárakat töltenek meg az önmaguktól beteljesülő jóslatokról írt munkák, a magyarázat a gondolati síkok kigördülése és begömbölyödése, erről nem írok többet, mert megőrülsz, és nem is igaz, egyszerű ön - szuggesszióról van szó, de ehhez sem vagyok elég szakember, hogy kijelenthessem ad plénum... nekem csak mesélni szabad... Az író azt ír, amit akar. Az orvos-író pláne azt ír, amit akar...
Ha véletlenül nekiesnék és elvégeznék - de minek?- egy pszichológia szakot mint egyetemen felüli képzést, röhögve elég lenne a könyv anyaga a maga népi vonatkozásai miatt egy újabb doktori dolgozathoz. De megint csak: minek?
Szóval, ez a helyzet, Olvasókáim, ölellek Benneteket, Iza
