HTML

Isa Schneider: Morfond ír, Morfond olvas...

A könyveimről. A www.isaschneider.hu honlapon megtekinthetőek. OLVASD EL ŐKET, NEM FOGOD MEGBÁNNI. A világról, amelyben élek. A képeimről. Lásd a honlapon. Rólam..., aki legalább is. Az ennivalókról. Mit írtak rólam mások. Mit írok másokról én.

Friss topikok

Linkblog

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

2011. május 7., szombat

Kísértetek, rejtelmek, átkok

 

 

"Aki vágyik valamire, el ne mondja senkinek, amíg be nem teljesedik, 
mert ha elmondja, akkor már el is laposodott, már nem is akarja olyan nagyon."


Isa Schneider: Kísértetek, rejtelmek, átkok egy orvosnő szemével

Elolvastam: 2011. május 6.

 

Isa Schneider egy igazi polihisztor. Két szakvizsgával rendelkező orvos (muszáj volt rákeresnem a neten, és ha nem tévedek, akkor tüdőgyógyászat és közegészségtan - mai nómenklatúra szerint gondolom, megelőző orvostan szakvizsgát szerzett), emellett fest, könyveket ír és nagyon nyitott személyiség, hiszen ebben a könyvében a parapszichológiával, spiritualizmussal és határterületeivel kapcsolatos élményeit, gondolatait, ismereteit osztja meg.
A könyv számos önéletrajzi elemet tartalmaz, melyek középpontjában Rózsi néni helyezkedik el. Rózsi néni a szomszédból az írónő megfogalmazásában népi gyógyító, látó, jósnő egy személyben. A könyv engem akkor nyert meg magának, amikor a kártyajóslásról mesélt: Rózsi néni ugyanis értett hozzá és az írónő fiatalkorában eltanulta. Merthogy ez megtanulható. Természetesen egy saját élmény miatt volt számomra nagyon meghatározó ez az része a könyvnek: én is jártam jósnál (mint sokan azok közül is, akik esetleg letagadják), hiszen a kíváncsiság óriási, és vannak az embernek az életében olyan helyzetek, amikor jól jönne egy kis csoda. Ennél gyarlóbb vagyok, hiszen kétszer is elmentem. Első alkalommal valóban csodának tűnt az egész, második alkalommal egy teljesen más élethelyzetben - életem sokkal nyugodtabb periódusában  - azonban az írónő által leírt élményekben volt részem, mondhatom, hogy a racionalitás szűrőjén keresztül láttam a jósnő munkáját, tudományának mibenlétét. A csoda természetesen nem csoda: emberismeret, pszichológia és hit.
A másik érdekes rész az átkokról szólt: ki ne kívánt volna egy-egy alkalommal rosszat valamely felebarátjának (tesitanárának, főnökének, stb.). Nem biztos, hogy mindenkiben felmerül a kérdés, de szerintem érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon beteljesülhet-e. Vagy esetleg visszaszállhat-e. Vajon mekkora ereje van a gondolatoknak?

 

"A hit és az isteni erő ott kezdődik, ahol a tudomány hatalma elcsendesül."
 
Áttérve a gondolatokra: vajon kivel fordultak már elő olyan érdekes "véletlenek", hogy erősen gondoltunk valakire, nem sokkal ezt követően összefutottunk vele az utcán vagy a boltban. Eszünkbe jutott egy barátunk, akivel már régen nem beszéltünk, és pont aznap megcsörren a telefon, és ő szól bele? Vagy elkezd érdekelni minket egy téma, esetleg valamilyen okból utána kell néznünk valaminek, és úton-útfélen ez a bizonyos dolog jön velünk szembe mindenhol, erről olvasunk az újságban, az interneten, beszélnek róla a tévében. Pedig eddig lehetséges, hogy nem is nagyon hallottunk róla. Vajon tényleg létezik-e hatodik érzék? Lehetnek-e az embernek megérzései és hihetünk-e bennük?
 
"A véletlenről még egy mondat: soha senki nem tudta eddig bebizonyítani, hogy a véletlen tényleg véletlen."

Ezeken kívül szóba kerül a titkok ereje, az álomfejtés, az aprónépek (manók, tündérek) és persze a túlvilág kérdése, a szellemek, és a kísértetek. 
Lehetőségeim szerint jó néhány emberrel beszélgettem már hasonló témáról, néhányan fogékonyabbak voltak, mint mások, de az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy egyvalami közös a mai és a régen élt emberekben: feltétlen szükségük a hitre. Ezt bizonyítja a spiritualizmus előretörése is. A könyvesboltok polcai roskadoznak az ezotériával foglalkozó könyvektől. 
 
Én azt gondolom, ezek a témák a mai kor embere számára ugyanolyan érdekesek lehetnek, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, hiszen bizonyos dolgokban a tudomány előrelépése hatalmasnak bizonyult, vannak azonban olyan kérdések a Földön, melyekkel kapcsolatban mind a mai napig csak tapogatózunk. 
Az írónő stílusa nagyon közvetlen, néhol humoros, a könyv olvastatja magát. Kiemelnék még egy dolgot, ami nagyon tetszett: az írónő felhívja figyelmünket a józan ész használatára és több helyen is figyelmeztet személyiségünk védelmére, a realitáskontroll megtartására.
A borító jól illik a mű hangulatához és kifejezetten tetszik, hogy keményfedeles. Számos fekete-fehér kép illusztrálja, melyek az írónő saját munkái.
 
Összességében nagyon tetszett, felkeltette az érdeklődésemet a többi könyve iránt is. A téma iránt nem kellett, mert az már alapjáraton érdekelt. Rózsi néninek pedig kifejezetten szép emléket állított.
 
 

 

10/10
 
Kiadja a K.U.K. Kiadó 2011-ben. 
223 oldal rejtelem, titok és megérzés.
Az írónő blogoldala: http://isaschneider.blog.hu/.

komment

Aikor megírta a "Fesz van"-t, azt hittem, gyöngyszemre akadtam.
  • Share/Bookmark

Bartus László: Arcul veretve

komment

 

Főmenü

Tündérkert? | Menekülésregény ördögkeréken

 

Könyvek - Könyvismertetők

 

Ïsa Schneider: Asszony ördögkerékenÏsa Schneider regénye, az Asszony ördögkeréken a menekülésről szól, dominálnak benne a sötét színek. A témát tekintve ez érthető, de nem túlzottan kedvező. Pedig a nagy lélegzetű prózai művekben – állítólag – lennie kell valaminek, amivel azonosulni tudunk. Itt nincs.


Ïsa Schneider a „mindentudó író” szerepét felvállalva egyes szám harmadik személyben mesél. Főleg jelen időben, de az idő olykor megtréfálja, frissen fogott halként csúszik ki a markából. Főhősét Marikának hívják, aki 1980-ban született Marosvásárhelyen. A város neve nincs leírva, mégis egyértelmű. Apró kis fejezeteken gördül előre a történet. A takarítónő anya sokat gürizik, mert három gyermekét és mihaszna férjét kell eltartania. Viszont csak az elsőszülött leányát, a Kedvencet szereti. Marikát nem. A legkisebbért, a fiáért sem rajong, de a srácról alig tudunk meg valamit. A képességekkel kevéssé megáldott Kedvenc ajnározásának különleges oka van; hogy mi, azt nem árulhatom el. Mert csúnya dolog lelőni a poént, és prűd is vagyok. A szobafestő apa sokat kocsmázik – ok, mint levél a fán. Viszont nyulakat tart a ház mellett, csigákat szaporít a pincében, hogy az RKP főtitkárának „tudományos táplálkozást” dirigáló rendeletei miatt ne haljanak éhen. Teszi, ami tőle telik. A nyomortól és a zsarnokságtól egy pillanatra sem szabadulhatnak. Szigetelés nélküli panelban laknak, amely télen frizsider, nyáron katlan: a szekrényben egyszer megolvadnak a műanyag vállfák. Állítólag. A baba összes játéka egy piros rongydarab.

Amint a kislány lábra áll, az anyai nagyszülőknél keres menedéket. Ott jó helyen van. A nagymama, a Nama rengeteg bibliai idézettel terelgeti, csakhogy ezek a citátumok kilógnak a szövegből. Az egyre dundibb kisleány iskolába megy, pionír, azaz úttörő lesz, megveszi az első könyvét, az Egri csillagokat. Jön a várt, de nem remélt rendszerváltás: megszakítják a sakktáblán zajló játszmát, új partit kezdenének, nyilván a régi figurákkal. A gondok másmilyenek lesznek, számuk nem csökken – legalábbis a Marika-féle családokban. Egyre gyakrabban látogatja őket az anyai nagybácsi, a nyálas, pattanásos Robi, aki az ördög jobb keze. Ehetetlen csokiutánzatokkal tömi, rokoni puszikkal maszatolja a szépen gömbölyödő, a tizenkettedik évét épp hogy betöltő lányt, majd megerőszakolja. Szerencsére nincs naturalista leírás. Az anyja a fiútestvérét, a Robit védi, és a lányát hibáztatja. A botrányt elkerülik. Ám Marikát ezután csak a bosszú élteti. A revánsvágy az érzelmi fonal, amely körültekeri, és nem hagyja szétesni a fejezeteket. Középiskolát végez, szerelmes lesz, gyereke születne, de azt balesetben elveszíti. Ráadásul elrabolják, Törökországba viszik, ahonnan visszaszökik.

Schneider IzabellaEz csak a viharos élet kezdete, mert az egyszeri „elhurcolásból” később önkéntes és gyakori művelet lesz. Muszáj mozdulni, mert sem munkát, sem társat, sem értelmes célt otthon nem talál. Az anyja jobban utálja őt, mint valaha. Egy meleg égövi szigetre szerződik, pincér és konzumlány lesz, majd – ki csodálkozik ezen? – prostitúcióra kényszerítik. Többször hazaszökik, mégis mindig visszatér a szigetre, mert az „édes otthonnál” nincs borzasztóbb. Legalábbis számára. Végül lezüllik: tetoválás, alkohol, lopás, thai boksz, bunyó, heroin, promiszkuitás, tudatvesztés. Személyisége széthasad a szelíd Marikára, a fékezhetetlen cafkára, Koktélra – és a Névtelenre, akiről annyit tudunk, hogy leszbikus. Börtönbe, onnan kórházba kerül. Kezelik. Ezek az oldalak talán a leghitelesebbek a könyvben, nem véletlenül, hiszen Schneider Izabella orvos. A székely lány, aki már homokóra-karcsú, egy újabb szigeten, a Gran Canarián találja meg élete párját és a megnyugvást. Csak azért repül haza, hogy vallomásával megkönnyítse egy férfi bírósági védekezését, aki – a kisgyerekének molesztálása miatt – megölte a Robi nagybácsit.

„Valahol az elszakított területeken”, így kezdi a szerző a regényt, és bizonyára eszébe sem jut, ezzel a mondattal agitációs színtérre téved. Az olvasó azt hiheti, hogy – pedig dehogy. A politika egyébként is jégpálya, a szépirodalomban pláne: az elhasalás garantált. Itt az egyik: „A Kondukátor meg akarta szüntetni a falvakat.” Mármint a magyar falvakat Erdélyben. Majd: „le is lőtték a feleségével együtt, mert az volt a gonoszabb.” A végtelen leegyszerűsítés zugkocsmákban, nagygyűléseken elfogadható, másutt nem, mert hiteltelen. Van néhány tárgyi tévedés. Csak kettőt említek. Az orosz nyelv tanulásáról, majd az elemi iskola hét osztályának elvégzéséről értesülünk. Ez az állapot az írónő gyerekkorát idézi, de a nyolcvanas évek közepére-végére – a főhős 1980-ban született – túlhaladott lett. Az oroszt rég kiseprűzték a román tanrendből, az általános iskola pedig nyolc osztályossá avanzsált. Az is meglep, hogy kislány koporsókészítésben jártas nagyapja tudja, mi fán terem a futurista, és hogy mit mondott a boldogságról Arisztotelész. A szobafestő apa pedig kalóriáról és a fehérjefogyasztásról elmélkedik… Az Asszony ördögkeréken címmel is gondom van: a félsivatagos „boldogság szigetén” találkozik az ördögkeréknek nevezett, szél görgette, tüskés, szürke növény-labdacsokkal. Jó, Marikát ugyanígy görgeti a sors nevű szél, így az ördögkerék rendben. De az asszony? Amire az lesz belőle, vége a regénynek...

Ïsa Schneider: Asszony ördögkerékenHeller Ágnes a Mi a regény? című esszéjében (ÉS, 2010. december 3.) írja: „Élvezhetek egy prózai művet azért, mert remek mondatok vannak benne. De ezektől a remek mondatoktól a prózai mű még nem lesz regény.” Ha így van, akkor az is igaz, hogy néhány közhelyes mondat még nem csap agyon egy regényt. És helyben vagyunk. Az Asszony ördögkeréken olvasója több fontos, bár szomorú üzenetet kap. Az egyik: „tündérkertnek” leginkább már csak azok hívják, hívhatják Erdélyt, akik a valósággal nem terhelik magukat. A dicső kor, mit Móricz Zsiga bátyánk megénekelt, már tovatűnt, hiszen csak az utóbbi száz évben hol a nagynemzetes sovinizmus, hol az aljas fasizmus, hol az istenverte kommunizmus, hol a balkáni módon dirigált kapitalizmus tette, teszi tönkre az emberek életét. Ráadás-büntetésként ott a kisebbségi sors, a szegénység, az önzés és gyűlölködés kísértete. Csoda, hogy a főszereplő képtelen a szülőföldjén boldogulni? Végül idegen környezetben, idegen férfi oldalán tud „nem idegen lenni”. Ez az abszurditás aktuális, tízezrekre jellemző. És nem csak Erdélyben.


Ïsa Schneider: Asszony ördögkeréken
K.u.K. Kiadó, 2010

Hozzászólás

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
  

komment

 

Isa Schneider: Csókolj meg utoljára

 
Fülszöveg:

A regény – akárcsak a korábbiak – ismét a mitikus, titokzatos, meseszerű Föld utcából indul útjára. Az új regény hősnője jó, törékeny, kedves, megbízható, senki ellen nem vétett soha. Maradhatna így, ha engedné a Sors. De a Végzetet nem lehet kikerülni. Halmozódnak a lelki sérülések, és már csak kevés kell, hogy túlcsorduljon a pohár. Ilyenkor megnyílik a Mélység, eltűnik a meggondolás, belép a történetbe a Kimondhatatlan. Beláthatunk a tudattalanba egy pillanatra, s megértjük: milyen törékeny a személyiség.

Igazán olvasmányos, magával ragadó, lenyűgöző történet.

Isa Schneider minden könyve nagyon tetszik. Pillanatnyilag ez a kedvencem, mert ezt most olvastam. Nem lehet letenni, annyira megkapó, annyira lenyűgöző, annyira magával ragadó. Az én meglátásom szerint nagyon hiteles is. Minden szava hihető.Sajnos ilyen "világban" éltünk. A vége egy kissé meglepő, de annál inkább érdekes.

komment

komment

  • Hírlevél

Bokros Lajos: Közös költségvetési politikára lenne szükség

Bokros Lajos

komment

  1. k - "Tom Lantos"

     - Sértő képek bejelentése

komment

 
 
 

Charles Gati variációi Orbán bukására

  • |
  • Megjelent: 2012.01.12. 07:32|
  • Frissült: 2012.01.12. 08:47

A Heti Válasz kérésére a professzor pontokba szedte, miként buktatható meg a kormányfő.

 


Charles Gati
Fotó: MTI / Beliczay László

A csütörtökön megjelenő hetilap arra kérte Charles Gatit, pontosítsa, mire gondolt, amikor korábban a 168 Órának azt mondta: „… vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt - ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen - elmozdítsák".

A professzor, a washingtoni külügyminisztérium volt főtanácsosa öt forgatókönyvet vázolt fel Orbán Viktor megbuktatására:

1. A Fidesz elveszti a 2014-es választásokat.

2. A Fidesznek új legitimációra lesz szüksége 2012-ben vagy 2013-ban, és előrehozott választásokat ír ki, amikor népszerűségvesztésének folyamata megáll vagy lelassul. Ezt a választást mégis elveszítheti.

3. IMF- és EU-kölcsön hiányában a gazdaság állapota tovább rosszabbodik. Ekkor a Fidesz-elit egy része szembeszáll az Orbán-Matolcsy párossal, miközben az utcán százezrek tüntetnek. A görög és az olasz helyzethez hasonlóan az Orbán-Matolcsy párost és támogatóikat lemondatják, s egy valóban konzervatív - tehát nem populista -, jobbközép Fidesz-kormány jut hatalomra.

4. Az új kormány - legitimációját növelni óhajtandó - igénybe veszi néhány igazi szakember részvételét, olyanokét, akik Brüsszelben és Washingtonban is meggyőzően reprezentálnák a kormány elkötelezettségét a szabad piac és a nyugati stílusú demokrácia iránt. Ebben a variációban Bajnai Gordon és Bod Péter Ákos, talán Bokros Lajos is komoly, szinte döntő szerephez juthatna.

5. Polgárháború. Ez akkor következhet be, ha a kormány nemcsak kaotikus gazdasági lépeseivel veszíti el a nép többségének bizalmat, de a választók rájönnek, hogy a szuverenitásról ismételt politikai szónoklatok tartalma a XXI. században üres fogás. Isten őrizz, hogy a helyzet idáig fajuljon, de ennek lehetőségét sem zárom ki, ha folytatódik a nyugati javaslatok, kritikák dacos, irracionális elutasítása.

A Heti Válasz cikkében - Charles Gati forgatókönyvei mellett - keretes írásban utal arra is, hogy Bajnai Gordon mostani visszatérése nem véletlen, a volt kormányfő hétfői írása „minden tekintetben kompatibilis a Nemzetközi Valutaalap és Hillary Clinton Magyarországgal szembeni elvárásaival.

A hetilap

komment

Konrád György [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
Konrád György
Konrád György.jpg

komment

csókosszájú?

Hogy klasszikusunkkal éljek... Ez a Kármán András? Ő dolgozta ki? Nahát!

Csak tudnám: ki engedte oda.

komment

kertesz_0.jpg

barikad.hu

240 × 164 - Az RWE szerint „Kertész Ákos „komoly hibát” követett el azzal, ...

 

Hasonló képek ‑ További méretek

komment

 

 

Neelie Kroes levelét megírta médiatörvény-ügyben, de törölték (+levél)

A kormány a rá adott válasszal együtt teszi majd közzé az Európai Bizottság levelét, amelyben a testület a médiatörvénnyel kapcsolatos észrevételeit fogalmazta meg – mondta Kovács Zoltán.

Istenem, Neelie!

komment

RSS

Isa Schneider: A különös szerető

21 feb

„A 20-21. században is születnek polihisztorok. Iza Schneider erdélyi származású írónőre minden kétséget kizáróan illik ez a titulus, hiszen orvosi pályáján éppúgy sikeres, mint festőművészként és íróként. Vallja, hogy “az ember nem él olyan keveset, hogy egyetlen szakmát űzzön.” 

No hát, szánom-bánom, nem hallottam még Schneiderről – illetve igen, de csak egy könyvcímet a párom által, semmi több – ezért kíváncsivá tett, hogy mit tud ez a nő. A borító kellően posztmodern és az írónő festette, nincs okom panaszra.

Amikor először láttam, hogy az egész egy levélformába öntött visszaemlékezés, kicsit húztam a számat, mert nem szeretem az efféle könyveket, de ez más volt. A közepe-táján már azt éreztem, hogy „na, ez a Schneider tud írni!”, a regény végén pedig csak kapkodtam a fejem az események forgatagában. Egy élmény volt végigolvasni, tetszett a hangulata, az általa kitalált élettörténet pedig fantasztikus és hihetetlen. Felkavaró és elgondolkodtató, szegény Mayát egyre jobban sajnáltam és azonosultam vele.

 Azt hiszem, nem ez az egyetlen könyv, amit Isa Schneidertől olvasok.

 
Leave a comment

Szerző @ február 21, 2012 in et cetera.

 

Isa Schneider: A különös szerető bejegyzéshez 0 hozzászólás

  1. Isa Schneider

    február 22, 2012 at 8:16 du.

    A hozzászólás rendszer-moderációra várakozik.

    Köszönöm szépen a remek véleményt, hálás vagyok, és úgy-e, feltehetem a saját blogomra?
    Én ám odafigyelek… És azonnal reagálok is!
    Tisztelettel Isa Schneider

     

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

1 komment

komment

Mult stimat Domnul Cosmeanu!

Va multumesc pentru scriptul Dvs, despre secuii.

Nu este obisnuit sa putem citi ceva real, si binevoitor pentru noi. Dvs. síntet un Domn adevarat, si un European.

Cu multa stima Dr Isabella Schneider

 

komment

RSS Feed

Ridică-te, Gyuri, ridică-te, János!

vezi toate articolele de
22 Dec 2011 la 15:55 41 comentarii 4094 vizualizari.

Nu pentru-o lopată de rumenă pâine,/ nu pentru patule, nu pentru pogoane,/ ci pentru văzduhul tău liber de mâine… ar putea continua, varianta aproximativă, pentru secui, a versurilor lui Radu Gyr.

Secuii, parole d’honneur, sunt oameni ca toţi oamenii, au idealurile lor. Nu sunt nici extratereştri, nici vreo specie pe cale de dispariţie pe care o întâlneşti doar în armată sau pe la târgurile de artizanale din ţară. Nu au nimic din bizarul pesonajelor urmuziene. Sunt fiinţe umane din soiul cel mai comun: cu două mâini, două picioare, ochi, nas, buze, gură. Secuii se nasc, cresc şi mor, asemeni nouă, tuturor.

Până atunci, însă, îşi trăiesc veacul: lucrează, plătesc taxe, joacă hochei, se întrunesc, mai trag câte o beţie, jelesc, votează şi, da, din când în când mai cântă şi imnuri. Al lor, al nostru, al maghiarilor de pretutindeni, cum s-o nimeri, că aşa or fost şi or vrut vremurile. Oricât i-am căuta pe sub şa, nu-i putem acuza că şi-au făcut-o singuri. Drept dovadă, azi, la Bucureşti li se spune „bozgori”, adică fără patrie, iar la Budapesta, români, adică tot aia. Alte capitale n-au prea avut. Nu cred, aşadar, că au o condiţie de neînţeles pentru români.

Uitându-mă la ce scrie şi ce spune presa în ultima vreme în „chestiunea secuiască”, am un sentiment de déjà vu: tare-mi seamănă cu reacţia lui Ceauşescu din 20 decembrie 1989 , cea cu „huliganii din Timişoara”, sau, dacă vreţi, cu ieşirea lui Ion Iliescu din primăvara lui 1990, când cu „golanii din Piaţa Universităţii”. La fel cum recunosc în gesturile recente ale secuilor temeiuri care îi mobilizau pe nedreptăţitii de înainte de 1989.

Atitudinea jurnaliştilor care ne vând poveşti „înfiorătoare”, cu secui în blană de oaie, are aceleaşi resorturi mentale ca ale celor doi foşti preşedinţi ai României: fie nu cunosc îndeajuns problema şi, în consecinţă, nu(-şi) pot explica ce se întâmplă, fie uită de norme şi sar la gâtul subiectului despre care scriu, respectiv vorbesc. Efectele sunt cam aceleaşi ca în cazul inamicilor lui Ceauşescu şi Iliescu. Istoria consemnează că primul a pierdut, iar al doilea a biruit temporar, dar tot perdant rămâne pentru posteritate. Presa de azi nu se simte, nici ea, prea bine. Aceasta, şi pentru că are o problemă majoră de abordare. Cât despre inamicul public al ei, secuii/maghiarii, adie un vânt de autonomie. Unul mai puternic decât, să spunem, acum cinci ani. Nu mă număr printre cei care îşi pun poalele în cap când aud de autonomie – un indicator al democraţiei şi al maturităţii unei societăţi. Consider că e dreptul secuilor să îşi spună păsul despre cum văd ei că le-ar fi mai bine. Democratic, cu tot ce implică regulile acestui joc.

Ca orice minoritate ieşită din teroare, maghiarii din Transilvania au avut o listă de priorităţi, de drepturi pe care şi-au propus să şi le câştige. Altele decât suratele din fostul bloc socialist, care, de bine de rău, s-au bucurat de unele drepturi. Ai noştri, cei din Ardeal, au luat-o de jos. Aduceţi-vă aminte: la început, au cerut nume de străzi şi plăcuţe bilingve. Mai târziu, şcoli şi universitate în limba maghiară. Presa a reacţionat, aproape invariabil, pe acelaşi ton şi cu aceeaşi vehemenţă. Momentele au fost depăşite, s-au găsit soluţii amiabile politic. În prezent, mărul discordiei este autonomia. Presa o ţine însă  pe ai ei, incapabilă de a învăţa din trecut, de a prinde tendinţele şi de a anticipa. Vom avea o presă normală când (şi) despre maghiari se va vorbi în alt registru. Până una alta, sunt cetăţeni deplini ai României, un detaliu pe care cu greu îl regăseşti în discursul mediatic autohton.

Victimizarea, aruncarea în derizoriu şi atacurile nedrepte la adresa secuilor au şi un efect necalculat: le întăreşte acestora apartenenţa de grup. Se simt mai puternici şi mai mândri. Spre deosebire de mulţi dintre românii rămaşi în ţară, au o speranţă, o direcţie, un ideal. Acestea, o ştim, nasc energii, revitalizează calităţi şi dau graţie. Secuii sunt după un proces de două decenii în care văd limanul. O simt şi ei, o ştiu şi cei care le urmăresc cu mintea limpede evoluţia. Exemplele cu arderea în public a păpuşii care îl reprezenta pe Avram Iancu sau alte „grozăvii” de acelaşi calibru sunt teribilisme mediatice. Problemele de fond sunt în relaţiile de afaceri şi în cele sociale. Acolo poţi evalua schimbările şi acolo ar putea mânca presa o pâine cinstită.

Secuii ne cunosc mult mai bine decât şi-ar putea imagina jurnaliştii care îi trag de şireturi. Au învăţat de la noi, ne ştiu slăbiciunile, apucăturile, dar şi calităţile. La capitolul acesta suntem rămaşi în urmă. Una dintre constucţiile importante din societatea românească a ultimelor două decenii (de care se vorbeşte prea puţin) este calitatea relaţiilor de zi cu zi dintre românii şi maghiarii din Transilvania. Societatea, publicul e înaintea celor care fac agenda publică. Însă, când cineva lipsit de credibilitate, cum este presa românească de astăzi, îţi spune că ai mâncat usturoi, s-ar putea să o iei de compliment. Pe undeva, e ca în listele acelea negre pe care le făcea România Mare, publicaţia lui Vadim: te simţeai confortabil când te vedeai printre „nominalizaţi”. E neproductiv să consumi atâtea energii despre subiecte care, în fond, nu au o relevanţă publică mai mare decât Irinel Columbenii sau „mezelurile” folclorului mahalagist. Nu mai spun de lipsa temelor pozitive. În schimb, cum trage un secui câte un (mă scuzaţi) pârţ, hop şi presa, iritată foc, îşi descoperă vocaţia pitbullian-patriotică şi dăi şi luptă.

Provocarea meseriei ăsteia, de jurnalist, atunci când informezi, e să o faci cât mai obiectiv, cu bun simţ şi bună credinţă. Putem găsi zeci, sute de linkuri sau printuri din presa post-decembristă cu articole scrise despre maghiari, care, pentru cineva care cunoaşte „realităţile din Ardeal” (şi sunt destui), provoacă dacă nu greaţă, atunci zâmbete. În presa românească de azi, oameni precum Laci Bölöni, Albert Barabási sau Béla Károlyi sunt consideraţi români. László Tőkés sau liderii secui, în schimb, nu. Îngeri şi demoni, după cum o cere situaţia sau nici măcar. Titluri ca acesta sunt de predat la seminariile de jurnalism. Sau comparaţi un titlu din prestigioasa Popular Science cu variantele româneşti din  jurnalul.ro, protv.ro sau realitatea.net, ca să dau doar câteva exemple. Poate părea un lucru nesemnificativ, dar spune foarte multe despre superficialitatea, provincialismul şi filosofia presei româneşti. De unde şi până unde László Albert Barabási român? E ilar. Chiar dacă Barabási ar fi feciorul lui Gheorghe Funar, asta contează în ştire? De ce se mai irită atunci presa autohtonă când francezii şi-l revendică pe Brâncuşi, Cioran sau, nu mai spun, Ionesco?

M-am decis să scriu acest articol citind mai multe texte despre păţaniile din ultimele zile ale hocheiului românesc. Mă întreb doar, cum ar reacţiona presa din România dacă la un meci între reprezentativele, să spunem, de curling ale României şi Republicii Moldova, sportivii basarabeni, sau o parte a lor, ar cânta „Deşteaptă-te române”? Ar fi chiar atât de strigător la cer? Imnul Ungariei spune „Doamne binecuvântează-l pe maghiar!”, nu „Doamne binecuvântează Ungaria!”.

Post to Twitter Post to Delicious Post to Facebook Post to StumbleUpon

komment

 



Marosvásárhelyi és kézdi művész állít ki a Vármegye Galériában

Két kiállítás is nyílik az Erdély Művészetéért Alapítvány szervezésében a budapesti Vármegye Galériában; ma Képes versek – Képek-versek címmel a marosvásárhelyi Isa Schneider festményeiből, csütörtökön Vetró András kézdivásárhelyi szobrász munkáiból.

 

 Schneider negyven festményét állítja ki, és ezekhez kapcsolódva bemutatják a művész legújabb, 43 képes verset tartalmazó albumát. „A képek legtöbbje tüzes színekkel készült virágokkal, gyertyával, macskával, mosolygó Nappal, Holddal és a nőről szól” – mondta Csernitzy Mária művészettörténész, a kiállítás kurátora az MTI-nek. Az estet Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő nyitja meg, és Torday Teri színésznő olvas fel Schneider verseiből. A festőművész Marosvásárhelyen látta meg a napvilágot Schneider Izabella néven, gyermekkorában már rajzolt, festett, verseket írt, szülővárosában grafikusi diplomát szerzett, mégis az orvosi pályát választotta, és 32 éven át gyógyított. Manapság leginkább fest és ír, egyik kiadója választotta neki az Isa művésznevet. Magát orvos-írónak tartja. „Művész vagyok, de asszony is, szeretem a jó történeteket és amíg le nem írom, nincs nyugalmam” – olvasható a művésznő honlapján. Eddig több mint húsz különböző témájú könyve jelent meg, legutóbbi három regénye – a Kísértetek, rejtelmek, átkok, az Asszony ördögkeréken és Az orvosnők korán halnak – a nőkről szól.

komment

 

TARTALOM

 

 VISSZA

 
 



A doktornő nagy mesemondó

NZS
 
 

 

Dr. Schneider Izabella Marosvásárhelyen, kisiparos családban született. Gyermekkorában már megmutatkozott sokrétű tehetsége. Zongorázott, rajzolt, verselt és táncolt, később szülővárosában grafikusi diplomát szerzett, majd az orvosi pályát választotta és 32 éven át gyógyított. Manapság leginkább fest és ír, egyik kiadója választotta neki az Isa művésznevet.

 

Így vall családjáról:

 

"Volt egy tündér nagymamám. Persze csak én neveztem Tündérnek. Volt benne valami, ragyogás, bölcsesség és ősi tudás. Mint majdnem minden asszonyban, aki az erdélyi hegyek között nőtt fel. Nyolc gyermeket szült, hatot felnevelt, nagyon nehéz körülmények között. Értett mindenhez. Füvekhez, virágokhoz, gyógyításhoz.

 

Mesemondáshoz, mitológiához, legendákhoz. Azt hiszem, én folytatom azt, amit ő elkezdett. Gyermekeket nem hoztam világra, így aztán orvossá váltam és gyógyítottam, pontosan 32 évig. De most leginkább festek és írok." Eddig több mint húsz különböző témájú könyve jelent meg.

 

Schneider Izabella orvos-írónak tartja magát. „Kedvelem, ha mesélnek nekem. A jó történetek aztán nem hagynak békén, álmodom velük. Amíg le nem írom, nincs nyugalmam. Muszáj leírnom. Talán ez a muszáj az ars poeticám: a történetek azért vannak, hogy valaki leírja őket."

 

"Olyan sok lány, nő, asszony fájdalmát, örömét hallgattam végig életem során, hogy úgy éreztem, le kell írnom a tapasztalataimat, a történeteimet, hátha mások erőt merítenek belőlük."

 

Egy regénysorozatot tervezett, melynek a Föld utcai lányok címet adta.

 

"A Föld utca valóban létezett Marosvásárhelyen. És mivel nem volt leaszfaltozva, járművek nem jártak arrafelé. Grund volt az egész utca annak a 24-26 gyereknek — felerészben lányoknak —, akik ott laktak. Ők voltak a barátnőim, játszótársaim, kortársaim és sorstársaim is. Akik közül én is egy vagyok. Az ő történeteiket írom meg egy-egy regényben."

 

Regényei tobzódnak a képekben, stílusa színes, gördülékeny, plasztikus, minden érzéket megragadó. Eleven emberkeket ábrázol hallatlanul gazdag fantáziával.

 

Az Erdély Művészetéért Alapítvány szervezésében a Vármegye Galériában kedden Képes versek - Képek-versek címmel Isa Schneider festményeiből nyílik kiállítás.

 

Most a művésznő, Isa Schneider, negyven festményét állítja ki, és ezekhez kapcsolódva bemutatják a művész legújabb, 43 képes verset tartalmazó albumát. A képek legtöbbje tüzes színekkel készült virágokkal, gyertyával, macskával, mosolygó Nappal, Holddal és a nőről szól.

 

Az estet Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő nyitja meg és Torday Teri színésznő olvas fel Isa Schneider verseiből.

 

Legutóbbi három regénye - a Kísértetek, rejtelmek, átkok, az Asszony ördögkeréken és Az orvosnők korán halnak - a nőkről szólnak.

 

Nagy Zsuzsanna


komment

Valamelyik nap, a Stuttgartban tartott európai  "nívójú" baloldali fröcsögéskor hozott egy német adó egy rövid videót:

A híradás a "felháborodott baloldali tömeg", Orbán- és magyarellenes-, az "utca emberének"  véleményét" hozta:

Egyetlen ember piszkolódott a riportban: az utca embereként Mesterházy Attila bájos portréját láthattuk. A német adó persze nem említette, hogy az ellenzék vezetőjét halljuk.

Kedves Attila! Kovács László büszke lehet Önre, Ön tényleg megpróbált és mert  is nagyon kicsi lenni. Sikerült. Gratulálok. Dr. Sch. I.

komment

Jun 07 2011

Huszonötkötetes írónő temesvári bemutatkozása

Ne hallgass senkire

Elég, ha te tudod, hogy szép vagy

 

A Schneider /Szálasi/ Izabella egyik kötetéből mottóként idézett epigramma-sorok tükrözik annak az írónőnek talán egész írói attitűdjét, akit – a Román Írószövetség temesvári fiókjának tagjaként – városunk irodalomkedvelői az elmúlt csütörtökön ismerhettek meg.

Cornel Ungureanu elnök és Pongrácz P. Mária köszöntötte, illetve Bárányi Ferenc, az író és orvos kolléga mutatta be a Marosvásárhelyen született és orvosi oklevelet is szülővárosában szerzett Schneider Izabellát, a Németországban élő Iza Schneider néven ismert írónőt. Alkotásaiból Fall Ilona és Mátray László színművészek tolmácsolásában kaptunk ízelítőt.

Bárányi Ferenc – ismertette a vendég orvosi, képzőművészi és írói pályafutását – bemutatójából idézve, talán Olvasóink is fogalmat alkothatnak a termékeny írónő, alkotásainak értékéről, stílusának szépségéről.

Iza Schneider több műfajt próbál ki, kétségkívül legsikeresebbek az önéletrajzi regényei. Három fő témája: az orvos, a diktatúra és a nő. Orvosi gondolkodással közelít mindenhez, mintha diagnózist állítana fel, de ránk bízza, hogy elfogadjuk-e vagy sem. A diktatúrából való állandó kimenekülés minden regényében valamilyen módon szerepel. Keserves éveket élt meg orvosként Romániában, illetve a gulyáskommunista Magyarországon, mielőtt kijutott a szabad világba, ahol mindent újra kellett tanuljon: nyelveket, a német mellett a bevándorló nemzetek nyelvét is, hogy orvosként saját nyelvükön kommunikálhasson betegeivel. Irodalmi főszereplői mindig nők, sokan közülük a világon szétszórtan élő sorstársai. Művészlélek, de orvosi gondolkodással és mindig női szemmel nézi az életet. Nem panaszkodik és nem vádaskodik. Általános műveltsége átsüt írásain és teszi rendkívül élvezhetővé azokat az igényes olvasó számára. Például a múzeumokat úgy mutatja be mint egy idegenvezető. Ír a színekről, hangulatokról, formáról, az emberi testről, annak fájdalmairól és örömeiről és persze a lélek mélységeiről. Írásaiból kiérezzük, hogy egész eddigi élete úgy zajlott, ahogy azt a férfiak elvárták. Ezt befejezésül erre vonatkozó idézettel illusztráljuk:

„Tetszenem kellett. Nekünk nőknek okvetlenül életfontosságúan tetszeni kell. Egész iparágak élnek e szükségszerűségből. Kozmetikumok, ruhák, fehérneműk, minden olyan fontos, mind része a Tizenegyedik parancsolatnak /egyik kötetének címe/: tűnj fel, légy kellemes látvány, tudd eladni magad, a férfiaknak természetesen. Hogy a fene egye meg!”

Graur János

 

 

komment

Nyílt levél Guy Verhofstadt Úrnak!

Tudja Uram,  ha egy Cohn Bendit nevű lény butaságokat beszél, és érződik rajta, hogy kizárólag megélhetési  "politikus", fogalma nincs arról, amiről beszél, ez -sajnos- az Európai Parlamentben megszokott dolog. De hogy Ön is odaadja magát a nyilvánvalóan  tájékozatlan mob - hoz, véres szájjal köpködve, és nyilvánosan megsérti nem csak egy nemzet  két harmaos többséggel megválasztott Miniszterelnökét, hanem az egész nemzetet, -bár sokat nem vártam Öntől, de ennél azért mégis többet- , hát az kritikán aluli. Egy olyannal, mint a már fent emltett, én nem leveleznék, de Önt eddig értelmesnek tartottam. Nos: Nem az! És arra ítélem, hogy szégyellje magát!!!

Dr. Schneier Izabella

komment

Budai Gyula elszámoltatási kormány biztost BERENDELTE magához Eleni T.-K kimondhatatlan nevű amerikai nagykövet.

Hogy egyik nagy klasszikusunkkal éljek, megkérdezhetném: ki a fülem ez az Eleni? És azt is megtudakolnám: hibásan tudom-e, hogy az ilyesmi egy ország szuverenitásának megsértése?

Továbbá: el kell-e nekünk viselni egy ilyen nagykövetet a csőd felé rohanó távoli ország küldötteként? Ne feledjük, ez a távoli ország robbantotta ki a legutóbbi gazdasági válságot a bankéraival és ingatlanbizniszeivel. És Önök kérdezősködnek! Nem a diplomáciai kapcsolatok megszakítását kérném számon Kormányunktól, hanem a nagykövetasszony leváltását, menjen haza búr mogyorót termelni, mi pedig olyat kapjunk helyette, aki ilyet nem enged meg magának.

Eleni, ez egy nyílt levét Önhöz egy pár  kérdéssel: ki engedte meg Önnek ezt a disznóságot: Vagy a saját buta kútfejéből cselekedett?  Ön kicsoda Magyarországon? Hogy jön ahhoz, hogy egy magas rangú köz tisztviselőt berendeljen? Mit gondol önmagáról?

Továbbá: kije Önnek Gyurcsány Ferenc ? Hogy annyira védi? Nincs tisztába vele, egy ez a leggyűlöltebb magyar "politikus", akit hátán hord a Föld?

Nem tudja azt, hogy ez az ember tönkretette hatalomvágyból Magyarországot, és óvja őt a megérdemelt eljárástól??

Nézze, én csak egy magyar ember vagyok, de engem pofátlanul vérig sértett az eljárása.  Igen, Budai Gyula "berendelése" miatt. Arra ítélem Önt, hogy szégyellje magát.

És menjen haza a nagy prérire. mi szívesen elfelejtjük Önt.

komment

Hát, mert egyszerre csak észrevettem, hogy nem látok. A szemész közölte: szürke a hályog a szememen, és azért. Operálni kell.  És megoperálták őket.  Nyertetek, még most sem látok rendesen, de azért napról napra jobb lesz. Kb. februárban kapok új szemüveget, február végén fogok élesen látni, -ígérik-, mint egy sas.

És akkor lesz egy új isa schneider  -könyv is. Egy teljesen más. Mint mindig. Annyi aktuális vonatkozás van ma Magyarországon, hogy nekem is bele kell szólnom egy kicsit. Nem, nem politkailag. Társadalmilag, Kedveseim.

Majd jelentkezem. Iza

 

komment

Szóval, van egy új Barátnőm, J. Simon Aranka, aki írónő, és a nevén szerepel egy profi írói honlap, jsimon aranka írói honlap címen, látogassátok, nagyon jó honlap, ötszázszor jobb, mint az enyém, amelyről, -mint tudjuk, és készítettem, és úgy is néz ki. Ha egyszer az életben valaki venne magának egy félórát, hogy elmagyarázza nekem magyarul és érthetően, hogyan kell egy ilyet elkészíteni, kezet csókolnék neki, és adnék a csokoládémból, amikor lenne...

komment

Valamennyien tudjuk, hogy milyen hiú vagyok, és hogy minden feltalálható kritikát beteszek a blogomba.

Tudjátok, én nem vagyok futtatott író, csak egy egészen egyszerű maros széki lány, az ilyennel, mint én nem törődnek az ügynökök és újságírók is csak kevesen. De törődnek azok, akiknek tetszenek a könyveim. És néha előkerül egy-egy ilyen gyöngyszem. Hát persze, hogy beteszem ide! Íme:

2011. május 7., szombat

Kísértetek, rejtelmek, átkok

 

 

"Aki vágyik valamire, el ne mondja senkinek, amíg be nem teljesedik, 
mert ha elmondja, akkor már el is laposodott, már nem is akarja olyan nagyon."


Isa Schneider: Kísértetek, rejtelmek, átkok egy orvosnő szemével

Elolvastam: 2011. május 6.

 

Isa Schneider egy igazi polihisztor. Két szakvizsgával rendelkező orvos (muszáj volt rákeresnem a neten, és ha nem tévedek, akkor tüdőgyógyászat és közegészségtan - mai nómenklatúra szerint gondolom, megelőző orvostan szakvizsgát szerzett), emellett fest, könyveket ír és nagyon nyitott személyiség, hiszen ebben a könyvében a parapszichológiával, spiritualizmussal és határterületeivel kapcsolatos élményeit, gondolatait, ismereteit osztja meg.
A könyv számos önéletrajzi elemet tartalmaz, melyek középpontjában Rózsi néni helyezkedik el. Rózsi néni a szomszédból az írónő megfogalmazásában népi gyógyító, látó, jósnő egy személyben. A könyv engem akkor nyert meg magának, amikor a kártyajóslásról mesélt: Rózsi néni ugyanis értett hozzá és az írónő fiatalkorában eltanulta. Merthogy ez megtanulható. Természetesen egy saját élmény miatt volt számomra nagyon meghatározó ez az része a könyvnek: én is jártam jósnál (mint sokan azok közül is, akik esetleg letagadják), hiszen a kíváncsiság óriási, és vannak az embernek az életében olyan helyzetek, amikor jól jönne egy kis csoda. Ennél gyarlóbb vagyok, hiszen kétszer is elmentem. Első alkalommal valóban csodának tűnt az egész, második alkalommal egy teljesen más élethelyzetben - életem sokkal nyugodtabb periódusában  - azonban az írónő által leírt élményekben volt részem, mondhatom, hogy a racionalitás szűrőjén keresztül láttam a jósnő munkáját, tudományának mibenlétét. A csoda természetesen nem csoda: emberismeret, pszichológia és hit.
A másik érdekes rész az átkokról szólt: ki ne kívánt volna egy-egy alkalommal rosszat valamely felebarátjának (tesitanárának, főnökének, stb.). Nem biztos, hogy mindenkiben felmerül a kérdés, de szerintem érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon beteljesülhet-e. Vagy esetleg visszaszállhat-e. Vajon mekkora ereje van a gondolatoknak?

 

"A hit és az isteni erő ott kezdődik, ahol a tudomány hatalma elcsendesül."
 
Áttérve a gondolatokra: vajon kivel fordultak már elő olyan érdekes "véletlenek", hogy erősen gondoltunk valakire, nem sokkal ezt követően összefutottunk vele az utcán vagy a boltban. Eszünkbe jutott egy barátunk, akivel már régen nem beszéltünk, és pont aznap megcsörren a telefon, és ő szól bele? Vagy elkezd érdekelni minket egy téma, esetleg valamilyen okból utána kell néznünk valaminek, és úton-útfélen ez a bizonyos dolog jön velünk szembe mindenhol, erről olvasunk az újságban, az interneten, beszélnek róla a tévében. Pedig eddig lehetséges, hogy nem is nagyon hallottunk róla. Vajon tényleg létezik-e hatodik érzék? Lehetnek-e az embernek megérzései és hihetünk-e bennük?
 
"A véletlenről még egy mondat: soha senki nem tudta eddig bebizonyítani, hogy a véletlen tényleg véletlen."

Ezeken kívül szóba kerül a titkok ereje, az álomfejtés, az aprónépek (manók, tündérek) és persze a túlvilág kérdése, a szellemek, és a kísértetek. 
Lehetőségeim szerint jó néhány emberrel beszélgettem már hasonló témáról, néhányan fogékonyabbak voltak, mint mások, de az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy egyvalami közös a mai és a régen élt emberekben: feltétlen szükségük a hitre. Ezt bizonyítja a spiritualizmus előretörése is. A könyvesboltok polcai roskadoznak az ezotériával foglalkozó könyvektől. 
 
Én azt gondolom, ezek a témák a mai kor embere számára ugyanolyan érdekesek lehetnek, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, hiszen bizonyos dolgokban a tudomány előrelépése hatalmasnak bizonyult, vannak azonban olyan kérdések a Földön, melyekkel kapcsolatban mind a mai napig csak tapogatózunk. 
Az írónő stílusa nagyon közvetlen, néhol humoros, a könyv olvastatja magát. Kiemelnék még egy dolgot, ami nagyon tetszett: az írónő felhívja figyelmünket a józan ész használatára és több helyen is figyelmeztet személyiségünk védelmére, a realitáskontroll megtartására.
A borító jól illik a mű hangulatához és kifejezetten tetszik, hogy keményfedeles. Számos fekete-fehér kép illusztrálja, melyek az írónő saját munkái.
 
Összességében nagyon tetszett, felkeltette az érdeklődésemet a többi könyve iránt is. A téma iránt nem kellett, mert az már alapjáraton érdekelt. Rózsi néninek pedig kifejezetten szép emléket állított.
 
 

 

10/10
 
Kiadja a K.U.K. Kiadó 2011-ben. 
223 oldal rejtelem, titok és megérzés.
Az írónő blogoldala: http://isaschneider.blog.hu/.

komment

süti beállítások módosítása