Ezt a gyönyörű kritikát kaptam a "Fogkefe a szükségcsomagban" c. -az idei könyv hétre megjelent- könyvemről:
Mielőtt megosztanám Veletek, hadd említsem meg: én a rossz kritikákat is felteszem ide, nem csak a jót. De ez itt véletlenül jó kritika. Egész nap boldog voltam tőle...
" Izukám! A könyvet elolvastam, lassan mert minden napra hagytam magamnak egy kis csemegét, színekben és tapintásban így jellemezném: halvány drapp vagy vajszínű finom bársony. A nyelvezete, a fordulatok, a sejtelmesség, az emberiesség vagyis asszonyiasság és orvosnőiesség hihetetlen szépen vannak elrendezve. Nincs vulgarítás benne, ahogy taglalod a férfiak által dominált társadalomban egyenjogúságot akaró és kivívó nők esetleges porúl járását, a siker "jutalmát", a beteggel együtt való szenvedést és az örökös felelősségben való élést, egy mestermű a könyv. Mert mi mindig a kés élén egyensúlyoztunk, nem a fokán.