Isa Schneider: Morfond ír, Morfond olvas...

A foglalkozásodat tekintve minek tartod magad?

Úgy érzem, legbelül orvos-író vagyok. Gondolj csak Bulgakovra, Csehovra, vagy Németh Lászlóra. Persze távol áll tőlem, hogy íróként hozzájuk merjem hasonlítani magam, de orvos és képzőművész vagyok. Marosvásárhelyen, szülővárosomban, képzőművészeti iskolát és orvosi egyetemet végeztem. Ám asszony is vagyok, egy a hárommilliárdból. Talán nincs bennem semmi olyan képesség vagy tulajdonság, amit ki kellene emelni, de szeretem az igaz meséket, a jó történeteket. Nem hagynak nyugodni, addig, amíg le nem írom őket.

Visszatérve a kérdésedre! Tudod, C. G. Jung, a nagy svájci orvos szerint mindenki álarc mögé bújva egy perszónát, egy személyt játszik az életben, így talán én is. De egy valami egészen biztos velem kapcsolatban. Az, hogy Isa Schneider a nevem, és ez alatt a név alatt eddig 22 könyvem jelent meg. Egy kicsit talán csodabogár vagyok, aki egyszerre több mindennel foglalkozik.

Két pontot is teszel az I-re. Miért?

Egy korábbi kiadóm azt tanácsolta, válasszak magamnak írói álnevet. Mondtam jó, rakjanak az I-re két pontot, legyek Isa Schneider. Ez egy idegen betű. Én vicceltem, ők meg örültek neki.
Mi miatt hagytad abba az aktív orvosi tevékenységet?
Harminckét éven át, napi tizennégy órákat dolgoztam. A végén már nem nagyon aludtam, ha igen, akkor álmaimban is a pacientúrára gondoltam, és egyszer csak úgy éreztem, hogy pihennem kell. Abba kell hagyni, mert aki kimerül, az könnyebben hibázik. Nem akartam megvárni, hogy hibázzak. Igaz, nem lehet csak úgy abbahagyni ezt a hívatást. Ma is kérdeznek tőlem a barátaim ezt-azt, mindig mindenkinek fáj valahol. Ha tudok, segítek. A mai napig tagja vagyok az orvosi kamarának itthon és Németországban is.

Regényeket írtál a Föld utcai lányok életéről. Kik ők?

A lányok, akikkel együtt nőttünk fel. Az életük, a sorsuk több esetben különleges. Eddig sok, különböző témájú könyvem jelent meg, de a regényeimet kedvelem a legjobban. Azokat, amelyek hősei a mitikus és mesés "Föld utcából" származnak. Az utca valóban létezik. Akkor régen nem volt leaszfaltozva, járművek nem jártak rajta. Grund volt, annak a 24-26 gyereknek, akik ott laktak. Ők voltak a barátaim, játszótársaim, sorstársaim, az ő történeteiket írom meg.

Olyan sok ember fájdalmát, örömét, sorsát hallgattam végig életem során, hogy úgy éreztem, le kell írnom a tapasztalataimat, a történeteimet, hátha mások erőt merítenek belőle. Nem akarok kitérni a politikai vonzatokra, hogy miért kellett, miért volt muszáj nagy részünknek elhagynia Erdélyt. A Szülőföldet elhagyni rettenetesen nehéz, és örök sebet hagy az emberben.
Ám az írást, első osztályos tanító nénimnek köszönhetem, aki csúnyának találta a macskakaparásaimat, és kérte a szüleimet, hogy írassanak velem naponta legalább egy füzetoldalt. Ez így maradt. Először naplót írtam, majd állattörténeteket, később orvos-történelmet, szociográfiákat, humoreszkeket, verseket és regényeket. Azóta sem hagytam abba.
Legutóbbi könyveim: A tizenegyedik Parancsolat, Lángba borult a tenger, A különös szerető, Csókolj meg utoljára, Hordalék, Judit szimfóniája, Hiúz asszony nem szeret, Őrült nők a fedélzeten és az Orvosnők korán halnak...
Kicsit harcos könyvek, azt taglalják, hogy miként lehet kijutni egy kedvezőtlen lelki helyzetből, hogyan lehet kijönni győztesen napjaink férfi-női harcaiból. A mai nő és mai férfi problémáját tárgyalják. Ajánlom mindenkinek, hátha rájönnek, hogyan lehet boldogabb, normálisabb életet élni. Anélkül, hogy egy életre megsebezzük magunkat, élettársunkat vagy szerelmünket.

Mennyire fontos, hogy könyveid címlapját saját festményeid díszítik?

Talán ez így többet árul el rólam. Legelőször a már létező képeim közül választottam egyet a megszületett könyvhöz, de most már van úgy, hogy a megírt szöveghez festek valamit. Az alkotás összetett folyamat, különböző dimenziói vannak. 1980 óta festek, szürrealista stílusú képeket akrillal, olajjal, akvarellel, akvatintával. Egyéni kiállításaim meghaladják a hatvanat. Írás és festés egy tőről fakad.
Művészként más területeket is kipróbáltál. Mi az, amit még nem?
Készítettem rengeteg barbár ékszert, bőrből, fémből, fél-drága kövekből, kerámiából, gyöngyből. Kagylókból dísztárgyakat és asztalokat állítottam össze. Szeretek mozaikot rakosgatni. Emellett utazásaim során mindig fényképezek. Egy valamit mégsem sikerült megtanulnom, szteppelni, mert nem volt rá lehetőségem.
Említetted az utazást. Úgy tudom, nem élsz egész évben Budapesten.
Egész életemben dolgoztam, de most végre van időm utazni. A világ sok országában jártam. Legutóbb Izlandon voltam a férjemmel. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy a nép lelkivilága egy láthatatlan mesevilágra épül. Tündérekre, manókra. A fregattmadarak zöld és kék tojásairól és a vadlovakról nem is beszélve. Gyönyörű és elképzelhetetlen élet ez egy európai ember számára, akinek az iskolázottsága a logikára épült.

A honlapodon arról írsz, hogy volt egy tündér nagymamád.

Volt is, persze, de csak én gondoltam úgy, hogy tündér. Nagyszerűen értett a növényekhez, bölcs volt és jóságos. Gyógyított állatot és embert. Sok gyermeket nevelt fel, mondott mesét és mitológiát. Sok mindent tanultam tőle, például a gyógynövényekről. De főzni is tanított. Az erdélyi ételek elkészítésén kívül sok mindent főzök, nemrég tanultam meg például Abbáziában tintahalat pucolni. Nem könnyű!

Mit írsz mostanában?

Velem mindig történik valami, gyakran a történetek találnak meg engem. Most hívott fel valaki, aki túl van egy súlyos betegségen, és kér, írjam meg az élettörténetét.
Évekkel ezelőtt a lutheri biblia egy részét modern magyar nyelvre kellett átültetnem. Úgy éreztem, hogy magyarul rímekbe kellene átírni, mire kinevettek. Na, ehhez képest nemrég a bibliát arameus nyelvre fordították (melyen eredetileg is íródott), és kiderült, hogy a biblia rímekbe volt szedve. Nekem volt igazam Mostanában a rovásírás érdekel, éppen ezt tanulmányozom, de új könyvet is írok. Idén ősszel jelenik meg az Ördögkerék, jövő tavasszal pedig a Titokzatos történetek. Minden élet egyszeri, csodálatos és megismételhetetlen. Az ember alapjában véve jó, ám a körülmények eltéríthetik. Vagyis minden sors egy kész regény, csak meg kell írni.

Hallottad, hogy olykor használják a szórakoztató irodalom kifejezést a könyveidre?

Igen, de nem zavar. Amikor az írás az írásért születik, az nem az én műfajom. Ha egy könyv olvasható, tanít, elgondolkodtat, akkor már nem jött létre hiába. Az én könyveimre még soha sem mondták, hogy unalmasak. De én is csak egy ember vagyok, szeretném, ha szeretnének. Úgy értem, a könyveimet. Lehet, hogy amit írok, az nem szépirodalom de irodalom, és az Olvasók azt mondják, nem lehet letenni. Ez pedig bőven elég, azt hiszem.