Tudtátok, hogy a Gyurgyalag az év madara? Nem? Hát akkor éppen ideje volt, mert már kezd lejárni az év, és még senki nem gratulált nekik. Én itt most megteszem:
Éljenek Gyurgyalagok!!!
Sajnos, témámtól kissé távol, nem az erdőkben, hanem a löszfalakban él a színpompás madár, de akkor is! Éljenek!!! Sokáig. Mint a Királynő, kinek is a portréját egy „mikro művész” belevéste egy szem kávé - babba. Akkor éljen a Királynő is. Meg a mikró-művész. De a gyurgyalagok éljenek sokkal hosszabb ideig.
Aztán még volt egy hőstettem: az Évfolyam találkozómra küldtem a népeknek egy-egy könyvet ajándékba, amiben szó volt rólunk. És, - természetesen - nem a megfelelő húsz könyvet küldtem el, hanem egy teljesen másikat… Hogy lehetek én ilyen lökött? És ezt most nem Fici kérdi tőlem, hanem én kérdem Tőletek és magamtól: hogy lehetek? Ki tudja erre a választ? Mindenesetre e pillanatban Budapesttől Parajdig mindenki ezzel a húsz könyvvel foglalkozik, akinek lába van. És elég sokunknak van lába, egy legalább is. Ezt a rehabilitáción láttam. Ott voltak olyanok, akiknek két lábuk volt,/ (pl. nekem, csak egyik sem volt jó semmire, továbbá vastag gumiharisnyákat viseltünk rajta,…) és voltak olyanok, akiknek egy volt. Egy lába pedig elég sokaknak volt. Ezek tolószékben ültek, vagy botokra támaszkodtak/.
És végül mondanám, hogy mi újság volt az erdőben: hideg volt az erdőben Kedveseim.
Nagyon hideg. Három hét alatt négyszer voltam kint, két esetben a fodrásznál, taxival, két alkalommal fagylaltot enni, és az egyik alkalommal megnéztem az ominózus ásványkiállítást. Volt olyan nap, május 14-én, amikor két azaz két fok volt, rajtam pedig egy farmer, és egyéb semmi. Belém fagyott, - Keveseim - a takarmány…. És a fagyi is.
/Aki tudja már, hogy diabéteszes vagyok, - nem titkoltam el-, és megkérdi tőlem, hogy miért eszem mégis fagylaltot, annak azt üzenem: Legyen ő is diabéteszes, és ne adjanak neki fagylaltot. Ha kéri, akkor sem. Mert én viszont gonosz vagyok./
Különben 2010-től nincs már szoros cukormegvonás a cukorbetegektől. Rájöttek az egészségügynél, - közben ők is diabéteszesek lettek-, hogy a cukormegvonás annyit használ a betegnek, mint halottnak a puszi. És erről nem is írok többet.
